A sorozatunk 5. epizódjában a Csaba páncélgépkocsival ismertetünk meg benneteket. A páncélgépkocsi megfelelt az akkori hasonló, páncélos felderítő járművek világszínvonalának, bár hatótávolságban elmaradt azoktól. A Weiss Manfréd vállalat 1938-ban kezdte el az első könnyű páncélzattal ellátott, AC2-esek gyártását, amelyek 1939-ben kerültek tesztelésre és alapjául szolgáltak a 39M Csabának elnevezett, sorozatgyártásra kerülő páncélgépkocsinak. A Csaba befejező munkálataiban Straussler Miklós nem vett részt de több változatban végül 135 Csaba felderítő jármű készült, amelyből 30 volt 40M parancsnoki változat.

Az előzmények (AC-I és AC-II)

A 39M Csaba története megint Straussler Miklóssal kezdődik. 1932-ben Magyarországra érkezik és megállapodást köt a csepeli WM gyárral kísérleti gépjárművek prototípusainak a legyártására. A tényleges munka 1933-ban el is kezdődik aminek az egyik eredménye az AC I. (Armorued Car) volt. Az AC I. első kísérleti példánya 1934-ben elkészült. Az alvázzal végzett sikeres próbák után farostlemezből felépítményt készítettek a gyárban. Ezt a példányt a saját lábán vitték el Angliába. Az AC I.-et vitéz lovag Czaykowsky Emánuel százados és Korbuly János mérnök felváltva vezette kísérő kocsi nélkül. A nem kis teljesítményű és kockázatú út 4 napig tartott. Angliában a terepkísérletek eredményei szükségessé tették a továbbfejlesztést. Az AC I.-gyel végzett kísérletek felkeltették a brit hadügyminisztérium érdeklődését is ezért egy kisebb sorozat gyártását helyezték kilátásba. A tapasztalatok kiértékelése után elvégezték a szükséges módosításokat és a továbbfejlesztett változatot AC II.-nek nevezték el. 

Az AC II.-ből két darab készült a csepeli WM gyárban 1935-ben. Az egyik AC II. ideiglenes felépítménnyel még abban az évben tavasszal szintén a saját lábán ment Angliába. Az út Svájcon át vezetett de megálltak egy katonai akadémiánál is ahol meglehetett tekinteni a páncélgépkocsit. Most volt kísérő kocsi is amit a WM gyár biztosított. Miután megtörtént a leszállítás szinte azonnal letesztelték de nem Angliában hanem Irakban. A tesztek kitűnő eredménnyel zárultak és még a sivatagi viszontagságokat is jól viselte a páncélkocsi. Ezen fellelkesülve a brit hadügyminisztérium a légierő parancsnokságával karöltve megrendeltek belőle 50 darabot.

Az alvázakat a csepeli WM gyár készítette felépítményt és a motort továbbá a fegyverzetet Angliában az Alvis gyárban kapta meg. A mozgatást egy 120 Le-s 4 ütemű 8 hengeres benzin motor biztosította. A fegyverzetet 2 darab Vickers géppuska alkotta. Az egyik a toronyban kapott helyet míg a másik a vezető mellett volt beépítve. A sebességváltója 5 fokozatú volt és kézi kapcsolású. Létezett egy AC III.-as változat is ebből Portugália kapott 3 darabot a holland kelet-indiai hadsereghez pedig 12 darab került. Érdekes módon a típust a brit hadsereg végül mégsem rendszeresítette. Ebből kifolyólag az Alvis gyárban 1938-ban készült el az utolsó AC II.

A 39M és 40M Csaba páncélgépkocsi:

Mielőtt a Csaba prototípusa megépült volna a HM sok külföldi partnernél érdeklődött megfelelő páncélkocsik iránt de ezek sorra kútba estek. Főleg a magas vételár és a bizonytalan szállítás és alkatrész utánpótlás volt a legfőbb gond.1938-ban a csepeli WM beterjeszti a HM-nek az AC II.-n alapuló saját gyártású páncélkocsiját. A Magyarországon maradt AC II alváz korszerű konstrukció volt és mivel nem teherautó alvázból lett átalakítva ezért a HM kapva-kapott a lehetőségen hogy a magyar hadseregnek is legyen egy korszerű felderítő páncélkocsija. A Haditechnikai Intézet irányításával a WM gyár konstruktőrei szerkesztettek egy felépítményt majd rá egy tornyot ami a magyar páncélkocsi prototípusa lett. Ennek a rendszáma P-19 volt.

Érdemes szót ejteni egy másik tervről is ami egy tüzérségi vontatójármű kifejlesztésére irányult. Ennél a járműnél a csak az AC II. testét használták és a sárvédők sem kerültek fel. Sajnos túl sok infó nem maradt fent de az tudható és fényképpel dokumentálva van hogy a próbákat is lefuttatták vele de azok nem voltak túl sikeresek ezért ezt a munkát leállították. Egy összkerék hajtású vontató volt a cél de hogy hol siklott ki a tender azt nem tudni. A vontatónak pedig a Borbála nevet szánták.

1938 nyarán a VKF (vezérkari főnökség) támogatja a módosított AC II. terveket és egyúttal megbízást is ad a prototípus elkészítésére. A prototípus megépítésével még 1938 végére végeztek és azonnal elkezdték a próbateszteket. A prototípus torony nélkül készült de a torony tömegét és elhelyezkedését vaslemezekkel helyettesítették. Így vizsgálták a futóművet a motort az erőátviteli rendszert és kocsi testet. A tesztekkel 1939 elejére végeztek és mivel azok sikeresek voltak nem volt semmi akadálya hogy 39M Csaba néven rendszeresítsék. Ezek után megrendelték a WM gyártól az első széria év végéig történő legyártását. Egy prototípus épült összesen a rendszámát P-19-ről később A-012-re változtatták. Ekkor már a bot és keretantennát is feltették. A prototípus és a széria 39M Csaba közötti eltérés csak a páncéltesten fedezhető fel és 64.000 pengőbe került belőle 1 legyártott darab.(Összehasonlításképp egy egyetemi tanár 1 havi fizetése a 30-as évek közepén kb. 1000 pengő volt) A törzs kialakítása és vonalvezetése a változtatások révén sikeresebb és korszerűbb lett mint ami Angliába kiment. A függőlegesen befelé döntött oldalfalak valamint az orr-rész és a farrész dőlésszöge miatt előnyös volt a kialakítása a könnyű gyalogsági fegyverek ellen.

A torony szintén ferde síkú lapokból lett kialakítva a hátulján egy kétszárnyú búvó nyílással. Mind a páncéltest mind a torony lapjait szegecseléssel és ahol kellett csavarozással rögzítették egymáshoz. Hegesztési varratot a felépítmény nem tartalmaz.Ehhez a nyíláshoz egy golyószórót lehetett rögzíteni amivel nem csak légvédelmi feladatokat lehetett ellátni de arra is alkalmas volt hogy a csata forgatagában a páncélkocsi háta mögé került ellenséget is tűz alá lehetett venni vele. A futómű merevtengelyes kialakítású a lengéscsillapítást pedig egy 9 tagú laprugó köteg biztosította. A kormánymű mechanikus kivitelű tehát semmilyen kormányzást segítő berendezés (szervo) nem állt a vezető rendelkezésére.

A 40M Csaba viszont rendelkezett egy elektro pneumatikus szervóval ami megkönnyítette a vezetők dolgát. Mivel a Csaba össz-kerékmeghajtású volt ezért terepen nehezen lehetett vezetni nagy erőkifejtés kellett a kormányzáshoz. Minden Csaba 2 vezetőállással rendelkezett. Volt egy a mentiránnyal megegyező amit alapból is használtak és volt egy a motor mögött is de az a méretei és a motor miatt szűkös volt. A páncéltest a hiedelmekkel ellentétben NEM mindenhol 9 mm vastag ahogy arra sok forrás hivatkozik. Valójában a páncéltest szemből 13 mm vastag oldalt 9 mm felül 7 mm vastag volt. A páncélzat anyagát tekintve vas és ötvözött acél ami (ötvözés célja az anyag tulajdonságainak pozitív irányba történő megváltoztatása. Ha krómmal és vanádiummal ötvözik a vasat akkor az szívósabb és kopásállóbb lesz) szériánként változott. A torony szintén ilyen vastagsági adatokkal rendelkezik. Minden Csaba rendelkezett rádióval aminek antennája botantenna volt teleszkópos kivitelben. A rádió R-4 típusú volt. A rádió kezelését a hátsó vezetőállásban lévő személy látta el. Vagy ha éppen ő vezette a páncélkocsit akkor a másik vezető vette át a rádiósi tevékenységeket. Így nem kellett plusz egy főt alkalmazni.

A meghajtásról egy 3560 cm3-es Ford vízhűtéses 8 hengeres 4 ütemű benzin motor gondoskodott. A motor teljesítménye 90 Le volt. A WM-nek volt egy 100 Le-s 8 hengeres saját fejlesztésű motorja de mivel a honvédség nagy számban használta a kölni Ford motort ezért ennek a beépítése mellett döntött. A váltó kézi kapcsolású és 5 előre és 5 hátra fokozattal rendelkezett. A fegyverzet a hadrendbe állításkor nem volt rosszabb mint más országok hasonló járműveinél. A fő lőfegyver egy 36M típusú 20 mm-es nehézpuska volt 200 lőszerrel ami a toronyba kapott helyet. A nehézpuskát a Danuvia gyártotta licence alapján. Másodlagos fegyverként a nehézpuskával párhuzamosan egy 8 mm-es 34/37M Gebauer géppuska lett beépítve 3000 lőszerrel. Továbbá a már fent is említett módon használható 31M golyószóró is a fegyverzet része volt.

A legyártott Csabák darabszáma és típusa a következők voltak: 1939-ben az első rendelés 61 darab mind „csatás” kialakítású volt. 1940-ben a második rendelés során újabb 32 darab készült. De ebből 20 darab csatás és 12 darab rádiós kialakítású volt. Még 1940-ben a BM (Belügyminisztérium) megrendelt 2 darabot a csatás változatból ami a rendőrséghez került. A harmadik nagy rendelés 1941-ben történt amikor 70 darabot rendeltek belőle. Ebből 28 csatás és 42 rádiós változat volt. A rendszámok sorrendben a következők voltak: Pc 101-109 (kiképzés céljára és vasfelépítménnyel); Pc 110-181 (harcoló alakulatokhoz és páncélfelépítménnyel); RR-511 és RR 512 (rendőrségnek vasfelépítménnyel); Pc 182-192 (páncélfelépítménnyel); Pc 193-198 (nincs adat); Pc 400-417 (rádiós változat); A többi rendszámról nincs megbízható információ. Hogy valójában hány elkészült Csaba került ki a csapatokhoz az nem teljesen világos mert részben szándékosan megsemmisítették az adatokat a Kádár korszak alatt és részben egy levéltárban keletkezett tűzeset miatt. A csatás változat azt jelenti hogy abba megmaradt a főfegyverzet.

A harcok során szerzett tapasztalatok arra késztették a hadvezetést hogy rendszeresítsenek egy olyan nagy teljesítményű rádióval felszerelt változatot amivel nem okoz gondot az akár 80-100 km-re lévő Csaba páncélkocsikkal történő kommunikáció és parancstovábbítás. Ez lett a 40M Csaba parancsnoki páncélkocsi. Ezt a munkát is a WM szakembereire bízták. Az új változat aminek a parancsnoki funkciókat kellett ellátnia nem térhetett el jelentősen a csatár kialakításúaktól. Ezért a páncéltest a futómű és a motor változatlan maradt. Az egyik változás hogy a kormánymű itt már szervo rásegítést kapott ami jelentősen megkönnyítette a kormányzást. Mivel a torony mérete nem tette lehetővé a további 2 darab rádió beépítését ezért a 20 mm-es nehézpuska lőszertartó rekeszének helyére tették be. Ezáltal eltávolításra került a 20 mm-es nehézpuska is. Az R-4-es rádió mellé így már befért a 2 darab R-4a típusú rádiókészülék is. Viszont hogy ne maradjon teljesen védtelen az új jármű ezért a 8 mm-es 34/37M típusú Gebauer géppuskát megtartották az eredeti helyén. A jobb rádióösszeköttetés végett nem botantennát hanem a torony felett található rácsszerű antennát kapott. Ezt a rácsantennát 4 darab teleszkóp segítségével lehetett fel illetve leengedni. Használatkor kellett felengedni de amikor nem volt rá szükség a teleszkópok segítségével leengedték a toronytető síkjáig. Ha a jármű mozgott akkor az antenna mindig leengedett állapotban volt. További változás hogy a torony hátulján lévő kétszárnyú búvó nyílás megszűnt és helyette egy kisebb lefelé nyíló búvó nyílás került kialakításra. A lőszer javadalmazás a Gebauer géppuskánál a korábbi 3000 lőszerről 4000-re változott.

A harctéri alkalmazásáról túl sok információ nincsen. Az 1940-es erdélyi bevonulásban már részt vettek a Csaba páncélkocsik. Az 1941-es délvidéki hadjáratban is részt vett és a felderítő zászlóaljakban teljesedett ki a tevékenységük. A konkrét harctevékenységről és a veszteségekről nincs megbízható adat. Annyi tudható hogy az 1. és 2. gépkocsizó dandár keretében harcolt. Az 1941 nyarán a keleti front harcaiban először 48 darab vett részt majd további 9 darabot küldtek ki mint veszteségpótlást. Így összesen 57 darab került ki a gyorshadtest csapataihoz. Azon belül megtalálhatóak voltak a 1. és 2. gépkocsizó dandár és a lovasdandár állományában. 1941. augusztusi harcok végére 20 darabnál is kevesebb Csaba maradt a csapatoknál. További 16 darab javítható állapotban volt. 1941 októberében a Csabák száma megint 50 darab fölé emelkedett pontosan 54 darab volt bevethető állapotban.

Az őszi és a tél eleji harcok során a Csabák száma megint elkezdett csökkenő tendenciát mutatni és 1941 végére megint 20 darab alá pontosan 18 működő Csaba maradt. Ezt a 18 darabot 1942 áprilisában megörökölte a kivonuló 2 .Magyar Hadsereg. A harcok során elszenvedett veszteségek pótlására először 14 darab majd további 38 darab került ki a csapatokhoz. A jelentések szerint 1943 legelején a hadrafogható Csabák szám megint 50 darab fölé emelkedett de pontos számuk nem ismeretes. Az 1943 január 12.-én indult szovjet hadműveletekben az összes Csaba megsemmisült. Az 1944-es hadrendi táblázat 70 darab Csabával számolt de 1944 nyarára csak 48 darabbal rendelkezett a Magyar Királyi Honvédség. Több információt nem találtam a pontos darabszámokról és a harctéri alkalmazásról. Az viszont tudható hogy az eredeti AC II prototípust ami 1940-ig a WM gyár udvarán volt majd a honvédséghez került 1943-ban szétbontották. Sajnos egyetlenegy 39M vagy 40M Csaba sem maradt fent.

Néhány videó a járművekről:

A Csaba elődjéne, az AC II alapján készült MK II jármű:

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.