A harctéri tapasztalatok bebizonyították , hogy a Toldi I. 3 fő hiányosságára megoldást kell találni. A különböző jelentések arról számoltak be, hogy: a páncélvédettség már a 20 mm-es nehézpuskák ellen is hatástalan. A Toldi I. tűzereje csak korlátozottan alkalmas a feladatainak az ellátására és a közepes harckocsikkal nem tud megbirkózni. A különleges megoldású kormányszerkezet miatt csak ívben tud megfordulni helyből nem. Ezek voltak azok az égető problémák, amikre sürgősen megoldást kellett találni, ha azt akarták, hogy a Toldik használhatóbbak legyenek.

A hadvezetés élénk figyelemmel kísérte 1940-ben a különböző páncélos hadmozdulatokat és előttük is világossá vált, hogy a könnyű harckocsiknál ugyanolyan fontos a páncélvédettség ,  a  fordulékonyság , a tűzerő,  mint a mozgékonyság.  Ezért leszűrve a tapasztalatokat a HTI kereste a megoldásokat a Toldik hibáinak orvoslására. A Szovjetunió elleni hadjárat sokként hatott a hadvezetésre, mert akkor már tisztában voltak a Toldik hátrányaival. A HTI(Haditechnikai Intézet) több változtatást is kidolgozott a problémák megoldására. A MÁVAG a fordulókörsugarat a kormányszerkezet kisebb módosításaival 8 méterről 6 méterre csökkentette. Ez viszont azzal a hátránnyal járt, hogy a kormánymű nagyon érzékeny lett.  Amikor 1940.szept.6.-án Hasznosnál a változtatásokat tesztelték a próbajármű egy árokba csúszva felborult, kigyulladt és kiégett. Ezért 1941.febr.17.-én a Ganz csarnokában borulási kísérletet folytattak le, hogy kiderítsék a tűzeset okait. Járó motor mellett egy daruval felborítottak egy Toldit hogy a feje tetejére álljon. Bizonyosságot nyert, hogy a tűzeset a véletlen műve és nem tervezési vagy kivitelezési problémáról van szó. A MÁVAG által megkezdett munkát a Ganz folytatta. A Ganz gyárat bízták meg egy olyan kormányszerkezet kifejlesztésével ahol a sarkonfordulást a Toldik végre tudják hajtani. A kormánykerék is le lett cserélve botkormányokra. 1941 novemberére a fejlesztéssel eredményesen végeztek.

A H-483-as számú Toldi a teszteket sikeresen elvégezte így már a sarkonfordulást is végre tudta hajtani. A sebességi mutatók nem romlottak pedig az új eszköz nehezebb volt, mint a régi. Miközben a kormányzás problémáival foglalkoztak a HTI szakemberei megállapították, hogy a Toldi futóműve kb. 750 kg többletterhelést bír el maximum. Pedig a HTI számításai szerint legalább további 1 tonna páncélzatra lett volna még szükség. Mivel ez nem jöhetett szóba ezért két megoldás közül kellett választani: 1. a kritikus pontokon megerősítik a páncélzatot és erősebb fegyverzetet kap, 2. csak a páncélzatot növelték volna meg a fegyverzet nem változott volna. Hosszas viták után az 1.-es megoldás mellett döntöttek. Azért az 1.-es verzió lett a nyertes, mert a fegyverzetet is erősebbre szerették volna cserélni. Így egy fél megoldás (páncélzat) és egy egész megoldás (fegyverzet) állt szemben az egy egész megoldással (páncélzat).

A fegyverzet terén nem volt sokvariációs lehetőség ezért az eredetileg a V-4-hez legyártott 40 mm-es 37M típusú harckocsi ágyúra esett a választás. Ebből a fegyverből 110 darab volt legyártva és a tornyon nem kellett sokat változtatni, hogy be lehessen azt építeni. A terhelési próbák során kiderült, hogy a mellső páncél vastagságát 23 mm-ig lehet fokozni. A vastagítás vonatkozott a torony és a páncéltest frontlemezeire is. Itt mindkét esetben 35 mm vastag lett a páncél. Az oldal a far és tető páncélzathoz nem nyúltak. A megerősített páncélzat és az erősebb fegyverzet miatt a toronyforgatás nehézkessé vált. Ennek az volt az oka, hogy a súlypont előre tolódott. Ezt úgy orvosolták, hogy a torony hátuljára egy páncélládát hegesztettek , amibe szerszámok és tartalék  alkatrészeket lehetett tenni. A löveget is módosítani kellett, hogy az 1936-ban rendszeresített 40 mm-es Bofors légvédelmi ágyú páncéltörő lövedékét használni tudja. Ehhez egy új csőszájfékre és a cső átalakítására volt szükség. A szükséges átalakításokkal a lövedékek kezdősebessége elérte a 800 m/s értéket. A fegyver csövének hossza 1788 mm, tűzgyorsasága 15 lövés/perc, a mozgatni függőlegesen -10 és +25 fok között lehetett. Az ágyúcső huzagolt, a barázdák száma 16, űrmérethossza L/25. A súlya kb. 100 kg, és az új neve 42M lett.  

A motoron nem változtattak, de viszont hogy ne függjenek a külföldi behozataltól ezért megvásároltak sok fontos komponens gyártási jogát. Ilyen volt a motor néhány fő alkatrésze (eredeti:Büssing NAG,hazai:MÁVAG), a sebességváltó (eredeti: Hahurad Fabrik,hazai: Ganz), a kuplung (Fichtel und Sahs), a görgőkre való gumi és a kardántengely (eredeti: Trelleborg, hazai: Ruggyanta-gyár), felfüggesztéshez való torziós rugók (eredeti: Hosch-Köln,hazai: MÁVAG), figyelőprizmák (eredeti: Spindel und Heier, hazai: MOM), és az irányzótávcső (eredeti: Zeiss,hazai: MOM). Ezekkel a  licence-vásárlásokkal lelehetett rövidíteni a gyártási időt. Mivel a német gyártású torziós rugók a rossz hőkezelés miatt gyakran eltörtek és az újra hőkezelés sem hozott jelentős javulást ezért kellett azt is hazai gyártásúakra cserélni. Előfordult még páncélrepedés is, amit azok a belső feszültségek okoztak, ami felgyülemlett használat közben. Ezt úgy oldották meg, hogy a tetőpáncél 5 mm-es vastagsága helyett 6 mm-est kértek.

A sebességváltó kiosztása maradt az eredeti 5 előre és 1 hátra fokozat. A Ganz-féle új kormányszerkezettel a fordulási sugár tovább csökkent a 6 méterről 4,5 méterre. A benzin kiszabat itt is 253 (193+26+34) liter maradt ugyanúgy 3 tartályban elosztva. A lőszerek száma pedig így alakult: a 40 mm-eshez összesen 55 db 36M páncéltörő és 39M repeszgránát tartozott. Az 1 darab 34/40M 8 mm-es Gebauer géppuskához 3200 darab lőszer tartozott. Mivel a motor típusa és teljesítménye nem változott (Büssing NAG Type L8V/36 Tr, 160 Le, furat x löket: 107/110 mm, hengerűrtartalom: 7913 cm3, hengerek száma: 8, üzemi fordulatszám: 2700 ford./perc,) ezért a megnövekedett tömeg miatt csökkent a Toldi IIA sebessége 50 km/h-ról 46 km/h-ra. A Toldi IIA harci tömege 9350 kg lett. Csökkent a hatótáv 185 km-re és a fajlagos teljesítmény is leesett a 16,6 Le/t értékre.

Még egy érdekes adalék: 1942.június 19.-én végrehajtott bemutatón a Toldi IIA-t összehasonlították a Cseh LT-38-cal. (a németek ezt a típust Panzer 38 (t) néven rendszeresítették)  Az összehasonlítás végeredménye az lett, hogy az LT-38-nak  jobb a páncélzata, ezért jobban védi a személyzetet, mint a Toldi. Viszont a Toldi mozgékonyabb, tágasabb volt a küzdőtere és a fegyverzete is erősebb volt az LT-38-nál. A toronynál később felmerült még egy probléma. Ami abból fakadt, hogy a 40 mm-es ágyúval párhuzamosított géppuska lőszeres tárjához nehezen lehetett hozzáférni, főleg ha cserélni kellett a 100 lőszeres tárat. Ugyanis ezt a műveletet az irányzó távcső nagymértékben akadályozta.  Ezt az irányzó távcső áthelyezésével tökéletesen megoldották. További érdekesség hogy a torony tetején volt 2 darab felfelé álló fülecske. Ez arra szolgált, hogyha sebesültet kellett szállítani a hordágyat azokhoz lehetett rögzíteni. A Toldi IIA típus megalkotásához a H-434-es rendszámú Toldi I.-et használták fel és alakították át. Amikor mindennel kész lettek új nevet adtak neki amit zárójelben szoktak odaírni vagy néhol még ez is lemaradt. Az új típus teljes neve: 38M Toldi IIA (B-40).

A Toldi IIA-nál  felmerült az ötlet hogy kötényezéssel védjék azokat a részeket a tornyon és a testen ahol a az eredeti páncélvastagság megmaradt. Ehhez a H-423-as számú Toldi IIA-t használták fel. Az 5 mm vastag páncéllemezt távtartók használatával kívánták felszerelni. Egy oldalra 4 darab 380x107 cm méretű lemezt szereltek fel. Mivel nem volt kidolgozott eljárás a kötényezés felhelyezésére és rögzítésére ezért az egyéni megoldásokat helyezték előtérbe. Egy közös volt ezekben, hogy minden esetben 18 ponton lettek rögzítve. A toronynál oldalanként 3 páncéllap lett felhelyezve. De a torony hátulja nem kapott extra védelmet csak a 2 oldal. A fajlagos talajnyomás a többletsúly miatt kötényezés nélkül 0,61 kg/cm2-re nőtt.

Ha a kötényezés is fent volt akkor ez az érték 0,62 kg/cm2-re nőtt. A jó terepjáró képesség a Toldi IIA-nál is megmaradt. Végül is a kötényezést nem ennél, hanem a Toldi III.-nál véglegesítik teljesen. Az elektromos berendezések 12V-osak voltak. Az akkumulátor pedig magyar Tudor márkájú és 104 Amper erősségű. (egy mai dízelbe ami 75 Le-s kb. 70A-s körüli kell) Az áramtermelést pedig Bosch dinamó végezte. Az indítómotor szintén Bosch márkájú. A rádió R-5/a típusú adó-vevő fajtájú.

Hossz.: 4750 mm; Szél.: 2100 mm; Mag.: 2020 mm; Harci tömeg: 9350 kg; Hasmagasság: 350 mm;  Lánctalp mérete (1 tag): 286x105 mm; Felfekvési hossz­: 2972 mm; Fajlagos talajnyomás: 0,61 kg/cm2; Motor telj.: 160 Le; Hengerűrtartalom: 7913 cm3; Fajlagos teljesítmény: 16,6 Le/t; Végsebesség:  46  km/h;  Hatótáv.:  185 km; Lejtőmászó képesség: 40 fok;  Gázlóképesség: 0,70 m; Lépcsőmászó képesség: 0,60 m; Árokáthidaló képesség: 1,75 m;  Legkisebb fordulókör sugár: 4,5 m; Sebességváltó: kézi kapcsolású 5+1 fokozatú; Üzemanyagtartály: 3db összesen 253 liter; Rádió: R-5/a típusú;

Személyes megjegyzés (Compibácsi): Ajánlom ezt a cikket mindenkinek aki megtisztel engem és Norment azzal hogy elolvassa. Továbbá nagymamámnak aki 2013. április 5.-én 88 évesen elhunyt. A mama teljesen véletlenül felismerte és nevén nevezte a Toldi I. típusú tankot a monitoromról pedig több mint 65 éve nem látott már ilyet…

Erre a linkre kattintva megtekinthettek egy videót amiben egy hadgyakorlat során Toldikat láthatunk:
http://www.youtube.com/watch?v=ZliN5On0V_0&bpctr=1363611103

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.