Hetzer Páncélvadász (Jagdpanzer 38 (t), Sd.Kfz. 138/2)

A Hetzer kifejlesztésének a története 1943-ra nyúlik vissza. Ezekben az időkben Heinz Guderian a páncéloscsapatok főfelügyelője volt, és fáradhatatlanul azon dolgozott, hogy a német csapatok minél jobb és több harckocsit kapjanak. A harckocsik mellett felismerték a páncélvadászok jelentőségét, és erre a területre is nagy figyelmet kezdtek el fordítani. Ennek egyik fő oka, hogy a Szovjetunió, és az Egyesült Államok sokkal több páncélost tudott legyártani, mint Németország. Így rövidesen a harckocsik túlsúlyba kerültek minden fronton, viszont a németeknek nem volt elegendő, hogy kiegyenlítsék a hátrányt. Nem utolsó sorban a páncélvadászokat kisebb költséggel és kevesebb idő alatt elő tudták állítani, mint a hasonló kategóriájú harckocsikat. A páncélvadász program egyik sikeres eleme a Hetzer lett, ami rohamtempóban lett kifejlesztve. Guderian 1943 márciusában egy olyan páncélvadászt kért, amivel le lehetett váltani a nyitott kivitelű Marder I. és II. páncélvadászokat. További kikötés volt, hogy a test hossza nem haladta meg az 5 métert, és olyan alvázra építsék, ami gyártásban volt. Ezzel jelentősen fel lehetett gyorsítani a fejlesztést, mivel egyszerűbb és gyorsabb egy már meglévő alvázat átalakítani, mint egy teljesen ujjat tervezni. A lerövidült fejlesztési időnek köszönhetően a tervekkel 1943. december 17.-re elkészültek, aminek az 555-ös változat nevet adták. Miután a Német Fegyverkezési Minisztérium a terveket alaposan áttekintette és elfogadta, elkezdődhetett a méretarányos famodell építése. A famodell építése rendkívül jó tempóban haladt, így fordulhatott elő, hogy 1944. január 24.-én már a végleges megtekinthető állapotban volt. A fa makett véglegesítése után rögtön elkezdődhetett az első három darabnak az előállítása. A prototípusokat sikerült 1944 márciusában leszállítani az ilyenkor kötelező tesztek elvégzésére. Amíg a tesztek zajlottak a kijelölt gyárak elkezdték a felkészülést a sorozatgyártásra. 1944. április 20.-án Hitler és a legfelsőbb német vezetés is megtekintette Kelet-Poroszországban a gyártásra előkészített változatot. Az alábbi táblázat a gyártási számokat mutatja: (a táblázatot kétszer ellenőriztem, nincs benne elírás)

A Hetzernek is több változata létezett, összesen 7 féle. Négyről szeretnék egy kicsit bővebben is foglalkozni, mert ennyiről van hiteles információm. Az első a lángszórós változat, ahol a löveg helyére a 14 mm-es Flammenwerfer 41 típusú lángszórót építették be. A gyúlékony elegy befogadására alkalmas tartály térfogata 700 liter, ami 87,5 másodperc alatt kifogyasztható. Ez a mennyiség 24 „lövésre” elegendő. 1 „lövés” a lángszóróval 3,6 másodpercig tartott és 29 liter folyadékot használt fel, ami a levegővel érintkezve lobbant be. A lángcsóva hatótávolsága 50-60 méter között volt. Külsőre ugyanúgy nézett ki, mint az ágyús Hetzer csak az ágyúcső helyett a 14 mm-es lángszóró vékony és rövid csöve mutatta a változást. A BMM 1944 decemberében 20 darabot épített belőle, és az ardenneki offenzívában már részt vettek. Az egyik magára hagyott példányról még fénykép is készült. Az átalakítás egy kis súlymegtakarítást is eredményezett, mert 500 kg-mal könnyebb volt, mint az ágyús Hetzer. A következő változat a javító-mentő változat a Bergepanzer 38 (t) Hetzer. Az 573-as számú változatból összesen 106 darab épült a BMM gyáraiban, és további 64 darabot sérült ágyús Hetzerekből alakítottak át. Így összesen 170 darab készült el belőle. Ennél a változatnál az ágyú és a lövegpajzs is hiányzik, így a 60 fokban döntött 60 mm-es frontlemez egységes képet mutat. A 14,5 tonnás tömegével, jóval könnyebb, mint az ágyús változat, ami a sebességén és a hatótávon megmutatkozott. Páncélzatát tekintve egy kivételével mindenhol ugyanannyi, mint az alapváltozatnál. Ugyanis a javító-mentő változat felülről nyitott volt, csak egy ponyvával lehetett a tetejét lefedni. A FuG 5-ös rádiója végett, bármikor hívható volt. Az első példányokat 1944 nyarától kezdték el előállítani, és az év végéig az összes elkészült. A sebessége 45 km/h-ra a hatótáv pedig 190-200 km-re nőtt. A fegyverzet 1 darab MG34-es 7,92 mm-es géppuskában merült ki. itt is 4 fős volt a személyzet, amiből 2-3 fő a szükséges munkálatokkal tudott foglalkozni. Az elejére fel lehetett szerelni csörlőt, de akár tolólapot is.

Egy löveg elkészítési ideje 1500 munkaórát igényelt, 12000 Birodalmi Márkába került. A tűzgyorsasága 7-8 lövés volt percenként, a csőfarnál pedig függőleges ékzárat alkalmaztak. A löveghez 3 féle gránátot rendszeresítettek. Az első az alaplövedék a PzGr. 39/42-es, aminek a hossza 893 mm, de ebből a hüvelyé 640 mm. A lövedék tömege 14,3 kg, ebből a robbanófejé 6,8 kg. A lövedék kezdősebessége 925 m/s. A páncélátütési táblázat jól mutatja a löveg hasznosságát: (30 fokos becsapódás mellett)

A második lövedék a Volfrám magvas PzGr. 40/42-es, ami hacsak pár centivel de rövidebb volt az alaplövedéknél. Ennek a hossza 875 mm, ahol a hüvely szintén 640 mm-t tett ki. A tömeg ebben az esetben is kevesebb mégpedig 11,5 kg, a robbanófej is kisebb tömegű az 4,75 kg volt. A kezdősebesség viszont sokkal nagyobb volt szám szerint 1125 m/s. A páncélátütési táblázatban észrevehető az átütés javulása: (30 fokos becsapódás mellett)

A harmadik lövedék a repesz-romboló, ami nem tartalmazott srapnelt. Magát a lövedék fejét ami egy kicsit kerekded volt öntéssel készítették, és ez volt az ami a repeszeket képezte becsapódáskor. Ez a lövedék volt a leghosszabb a maga 929 mm-es hosszával. A hüvely itt is 640 mm volt. A tömege egy kicsivel kevesebb a Volfrámosénál, mert csak 11,1 kg volt a súlya. Ebből a tömegből a robbanófej 5,75 kg. A lövedék kezdősebessége a legkisebb a maga 700 m/s-os sebességével. 

Ez a kis táblázat azokat a változatokat mutatja be ami szorosan köthető a Hetzerhez:

A Hetzerhez a Praga cég által gyártott erőforrást alkalmazták, Praga EPA AC 2 néven. A Praga vállalat 1929-ben beolvadt a szintén prágai székhelyű CKD (Českomoravská Kolben-Daněk) gyárba, ami 1927-ben jött létre 2 kisebb gyár (Breitfeld-Daněk és a Českomoravská-Kolben) egyesülésével. A meghajtást egy soros 6 hengeres, 4 ütemű és benzinüzemű aggregát biztosította. A motor hengerűrtartalma 7754 cm3, a furata 110 mm-es a lökete 136 mm-es. Ezt a motort a cég nem saját erőforrásaiból fejlesztette ki, hanem a Svéd Scania gyártól vették meg a licencet. A motor teljesítménye 160 Le, amit 2800 ford./percen adott le. Ennek a motornak van több kisebb teljesítményű változata is. Ilyen volt a 125 Le-s Praga EPA, a 140 Le-s Praga EPA 2, és a 150 Le-s Praga EPA AC. Ezeknél a motoroknál a hengerűrtartalomhoz nem nyúltak, mindig csak az elérhető fordulatszámon változtattak. A 125 Le-s Praga EPA 2200 ford./perc, a 140 Le-s Praga EPA 2 2500 ford./perc, a 150 Le-s Praga EPA AC 2600 ford./perc.  A motor a Hetzerben hátul és hosszában lett elhelyezve. Érdekes, hogy több neves kiadványban is eltérő adatokat találtam a motorral kapcsolatban. Az üzemanyag ellátásról 2 darab Solex típusú karburátor gondoskodik, ez a két karburátor szinkronban működnek egymással, egy összekötő pálca segítségével. A motor hűtéséről 1 darab hűtőradiátorral és 50 liter hűtőfolyadékkal gondoskodtak. A motor felépítését tekintve OHV rendszerű és 24 liter az olajszükséglete (felül szelepelt és alul vezérelt, ezeket a motorokat szokták nyomórudasnak is nevezni). A motor fajlagos teljesítménye 10 Le/t, nagyobb teljesítményű motor beépítésére a hely szűkössége és a rövid idő miatt nem volt lehetőség. Az önindítót a Bosch vállalat szállította, ugyanúgy ahogy az áramellátásért felelős dinamót. Az elektromos rendszer 12 V-os kialakítású. Az üzemanyagtartály térfogata 320 liter, ami a 170-180 literes átlagfogyasztás mellett úton 180 km-re elég. Terepen ennél sokkal rosszabb volt a helyzet, mert a 320 literrel a 250 literes átlagfogyasztás csak 125 km-re volt elég. A fajlagos talajnyomás a szélesebb lánctalpak miatt 0,76 kg/cm2, de ezt csak 1 kiadványban véltem felfedezni. A maximálisan elérhető sebesség 40-42 km/h úton, terepen már csak 26 km/h a végsebessége. A váltó 5+1 fokozatú, kézi kapcsolású, ami megint egy licenc szerződés eredményeként került Csehszlovákiába. A váltónak az olajigénye 7,75 liter. A bolygóműves kialakítású váltó eredetileg angol gyártmány, a megvásárlása után a Praga-Wilson nevet kapta. Mivel elől található a lánchajtó kerék, ezért kardántengelyek segítségével jut el a mozgáshoz szükséges energia a differenciálműbe és a fogaskerékházba, a differenciálműnek 3 liter olajra van szüksége. Ez a váltó a Hetzer előtt már két másik harckocsiban is megtalálható. Az egyik az LT vz. 35 vagy más néven Panzer 35 (t), a másik pedig a Panzer 38 (t). Mivel ehhez a váltóhoz volt már használható motor is, ezért kézenfekvő volt, hogy néhány módosítást végrehajtva alkalmassá tették a váltót arra, hogy a Hetzer igényeinek megfeleljen. A kuplungon is változtatni kellett, de az eredeti 1 tárcsás kuplung a Hetzerben is megmaradt. A kipufogócsövet a motorvédő lemezen át vezették ki, és a kipufogódobot a motorvédő lemez és a farlemez találkozásánál keresztbe helyezték el.

A futómű és a járószerkezet egy jól kitalált és megbízható konstrukció volt, amit egészen a háború végéig gyártottak. A lengéscsillapításról oldalanként 2-2 laprúgó köteg gondoskodott, ami mind a 4 futógörgőhöz csatlakozott. Mindegyik laprugó köteg 9 lapból állt, amit középen egy összefogó pánt rögzített egymáshoz. Maga a lánctalp alap esetben 96 tagból, de feszességtől függően 94-98 tagból állt. Egy lánctag 104 mm hosszú és 350 mm széles, és csapszegekkel kapcsolódnak egymáshoz. A lánc felfekvési hosszára is több, de eltérő adatot találtam. Csak abban van egyezés, hogy a felfekvési hosszat 2690 és 3020 mm közé teszik, a két lánctalp közötti távolság, amit nyomtávnak is hívnak 2123 mm. Elől található meg a láncvezető görgő, ami 19 fogas és 600 mm átmérőjű. Hátul a kisebb lánctámasztó görgő, ami 525 mm átmérőjű. E két görgő között a 4 darab szembetűnően nagy 775 mm átmérőjű futógörgő. Ezeknek a futógörgőknek a felülete gumiperemes, és a nagy átmérő garantálja, hogy a sár nem ragad a görgők közé. Felül 3 darab 225 mm átmérőjű szintén gumiperemes lánc támasztógörgőt láthatunk. Az egyik támasztógörgő az első és második futógörgő felett, míg a második támasztógörgő a második és harmadik futógörgő közé került. A harmadik és negyedik futógörgő felett volt a harmadik támasztógörgő. Ezt a futómű és járószerkezet kialakítást ezelőtt a Panzer 38 (t)-nél használták. A legkisebb fordulási sugár 4,54 méter. 

A páncélvadász hossza cső nélkül 4870 mm, míg csővel 6270 mm. Szélessége 2630 mm, ami csak 200 mm-rel kevesebb, mint a Pz IV.-é. A teljes magassága viszont majdnem egyezik a Kampfpanzer Maus testének a magasságával. A Kampfpanzer Mausnak 2130 mm magas a teste, míg a Hetzernek 30 mm-rel kevesebb, 2100 mm. A páncélvadásznak a fenéklemeze 10 mm vastag és teljesen vízszintes. Ez a vastagság a földbe ásott gyalogsági aknák ellen még védelmet nyújt, de a harckocsi aknáknak már nem áll ellent. A teknőhöz csatlakozik a haslemez, ami 40 fokban van döntve 60 mm vastagságú. A jól megválasztott döntésnek köszönhetően az ekvivalens vastagsága eléri a 79 mm-t.  A haslemezhez kapcsolódik a 60 fokban döntött frontlemez, ami szintén 60 mm vastagságú. Itt még optimálisabb a döntés szöge, ezért az ekvivalens vastagság már 120 mm. A tetőlemez érdekes módon vékonyabb, mint a teknőpáncél. Ugyanis a tetőlemez csak 8 mm vastag, ami a repeszek és a könnyű gyalogsági fegyverek tüze ellen véd. A motorvédő páncéllemez 8 mm vastagságú és 70 fokos dőlésszögű. Ez a döntés rendkívül nagy plusz vastagságot biztosít, mert így az ekvivalens vastagság már 24 mm-es. A páncélvadász farlemeze 20 mm vastagságú és 15 fokban van bedöntve. Ez a döntés szinte alig növeli a páncélvastagságot, az ekvivalens vastagság csak 20,8 mm-re nő. A Hetzer oldalát védő páncélzatot három részre kell bontani. Az első a lánctalp mögött található lemez, ami 20 mm vastag és 15 fokban van döntve. Ez a kialakítás a legminimálisabban növeli csak a vastagságot. Az ekvivalens vastagság, ahogy a farlemeznél is, úgy itt is 20,8 mm-re növekszik. A második a küzdőtér oldallemeze, ami 40 fokban van döntve és 20 mm vastagságú. A döntés segítségével az ekvivalens vastagság 27 mm-re nőtt. A harmadik a lánctalp felső részét és a futógörgőt a közepéig védő 5 mm vastagságú kötényezés. A páncélvadásznak a hasmagassága 50 mm-rel kevesebb, mint a Pz. 38 (t)-nek, mely típustól származik az alváz. A Pz. 38 (t)-nek 400 mm a hasmagassága, míg a Hetzernek csak 350 mm. Az első terepszög 35 fokos, ami létfontosságú ahhoz, hogy a terepakadályokat minél könnyebben le tudja küzdeni. A hátsó terepszög egy picivel kevesebb az csak 30 fokos. Az oldalstabilitási értéke 40 fok, ami segít abban, hogy nehezen boruljon fel. Az árokáthidaló képessége 1,3 m, ami a lövészárkok jelentős részének a leküzdésére elegendő volt. A gázlómélysége 90 cm, ami megint egy nagyon jó érték a magasságához képest. A lépcsőmászó képessége 0,65 m, a lejtőmászó képessége 25 fok (az UAZ-469-nek például 30 fokos). Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a front páncélzathoz az E22 jelű ötvözött acélt használták fel. Ennek az anyagnak a keménysége 265-309 Brinell (szilárd anyagok keménységvizsgálatára 1904-ben a svéd Brinell mérnök által kidolgozott eljárás) közötti. Az oldalpáncél és a farlemez SM (Siemens-Marteneit) acélból készült, aminek 220-265 Brinell között van a keménysége. Összegzésképpen álljon itt az alábbi táblázatban a páncélvastagságok a dőlésszögek függvényében:

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.