A német hadsereg vezetése helyesen felismerte, hogy a gyalogság nagyfokú gépesítésével és a harckocsik folyamatos fejlesztésével egy újfajta hadviselést lehet létrehozni. A légierővel folytatott szoros együttműködés pedig fokozta ezt a hatást. A páncélos erők és a gyalogság egy teljesen új szemlélet szerinti alkalmazása Lengyelországban és Nyugat-Európában bizonyította az elmélet helyességét. A magyar hadvezetés is figyelte az eseményeket, és próbálta levonni a helyes következtetéseket. Az, hogy a gyalogság egy részét fél lánctalpas, páncéllal ellátott harcjárművekre tették, amik védték a gyalogságot a könnyű fegyverek tüzétől, és a járművekre szerelt könnyű fegyverekkel támogatni tudták a harcot nagyon megtetszett a magyar hadvezetésnek. A magyar katonai szakértők valami ilyesmi járművet szerettek volna rendszeresíteni a Honvédség számára.

A Haditechnikai Intézet szakembereit 1941-ben megbízta a Honvédelmi Minisztérium, hogy tervezzenek egy hasonló feladatkörű harcjárművet, mint a német Sd.Kfz. 250 és 251. A fő szempontok között szerepelt a könnyű gyalogsági fegyverektől való védelem, a harckocsikkal való ütemtartás, és a jó terepjáró képesség. Csak másodlagos szempont volt, hogy fél lánctalpas vagy teljes lánctalpas. Viszont kikötötték, hogy 11-12 főt (1 rajt) mindenképp tudjon szállítani.

Egy teljesen új jármű tervezése a pénzügyileg nagyon sokba kerül, és a rá fordított idő is tetemes lett volna. Ezért egy olyan járművet kellett keresni, ami már gyártásban volt. Átnézve a rendelkezésre álló járművek típusát és alkalmazási körüket, a HTI szerint a Nimród alváza megfelelő lenne a feladatra. A HTI szakemberei megvizsgálva egy Nimródot arra a következtetésre jutottak, hogy ha eltávolítják a tornyot, és átalakítják a küzdőteret akkor is csak 5-6 embernek (fél raj) lenne hely. A HM nem elégedett meg a fél raj kínálta lehetőséggel, ragaszkodtak az 1 rajhoz. A HTI mérnökeinek új megoldásokat kellett keresnie, hogy több hely legyen az embereknek. Hogy a HM igényeit kielégítsék egy teljesen új felépítményt terveztek a Nimród alvázára.

A gondos munka meghozta gyümölcsét, és sikerült egy olyan küzdőteret kialakítani, ahol a megkívánt 11-12 ember elfért. A küzdőteret előre a vezetőig megnyújtották, és hátrafelé is nyújtottak rajta. Hátrafelé egészen a motortér tetőig meghosszabbították a küzdőteret. A tervek kidolgozása után, megkérték a MÁVAG-ot (a Nimródot is az a gyár készítette) még 1941-ben, hogy készítsenek egy árajánlatot. A MÁVAG elkészítette a kért kalkulációt, ami majdnem azonos volt a Nimródéval, ezért a HM elzárkózott a szerződéskötéstől. A HM ezek után szétnézett a nemzetközi piacon, de nem találtak megfelelő típust. Ezután a HM 1942-ben a németekhez fordult megfelelő típusért, de a németek kategorikusan elutasították a megkeresést. Legközelebb 1943-ban a fronttapasztalatok miatt vették elő újra a terveket. Erre azért volt szükség, mert az első vonalban harcolók, ha megsebesültek nem lehetett biztonságosan kimenteni őket és a kötözőhelyre hátra szállítani.

Szükség volt egy páncélzattal ellátott járműre, ami alkalmas a kimentésre és a hátra szállításra. A feladat megváltozásával a kritériumok is megváltoztak. Az volt a lényeg hogy 4 hordágy és 2 könnyebben sebesült katonát el lehessen vele szállítani. Az új tervek kidolgozásához a HTI a Nimród prototípusát kapta meg. A HTI irányításával a munkát 1943. július közepén fejezték be a MÁVAG-ban. A különböző tesztek és próbák augusztus közepéig tartottak. A jármű csapatpróbáját, amit több alakulatnál tartottak szeptember elejéig elvégezték. Miután a járművet a HTI megfelelőnek ítélte, a HM elnevezte 43M Lehel páncélozott csapat- és sebesültszállító jármű Nimród-alvázon. A sebesültszállító változatot „S” betűvel, az árkász- és csapatszállító változatot pedig „Á” betűvel jelölték. A HM azt tervezte, hogy a sorozatgyártású Nimródokból elvonnak 9 darabot, és további 28 darabot pedig azon felül építetett volna meg. Ebből a tervből sajnos nem lett semmi a MÁVAG túlzott leterheltsége miatt. A prototípust visszaadták a MÁVAG-nak, ahol a háború forgatagában 1944-ben nyomtalanul eltűnt.

A Lehel fenéklemeze 6 mm vastag. Ez egy 80 fokos dőlésszögű 20 mm vastag has lemezzel folytatódik. A páncéltest frontlemeze 30 fokban döntve van, és 23 mm vastag. A vezetőnél lévő vízszintes lemez 6 mm vastag, és erre szerelék fel a vezető páncélkupoláját. Ennek a fejvédőnek 13 mm a vastagsága és egy forgócsap segítségével el lehetett fordítani, ha nem volt rá szükség. A páncélkupola mögötti lemez közel 75 fokos, és ez is 13 mm vastag. A motortér fedőlemeze, ami 8 fokos dőlésszögű 6 mm vastagságú. Ezután egy 80 fokos dőlésszögű lemez következik, ami 7 mm vastag. A farlemez, ami 60 fokban van döntve kifelé szintén 7 mm vastagságú. A páncéltest oldala egységesen 20 mm vastagságú. A Lehel felépítménye nyitott kivitelű volt, de egy vízhatlan ponyvával zárttá lehetett tenni. A felépítmény szemből 63 fokban döntött vastagsága 23 mm. Az oldala 57 fokban dől befelé és 20 mm vastag. A hátulja 67 fokos dőlésű és 7 mm vastag. A felépítmény hátulján középen egy befelé lehajtható ajtót alakítottak ki, a hordágyak behelyezésének megkönnyítése érdekében. A hordágyak könnyebb mozgathatósága érdekében a motortér tetőre csúszó síneket rögzítettek. A páncéltestre 450 mm magas oldalfalakkal egy olyan felépítményt terveztek ahová 11 ember is (1 raj) be tudott szállni. De valójában csak 1+8 fő volt az, amivel számoltak. A fent maradó helyekre a felszerelést rakták. A kézi szerszámok nagy része a páncéltest oldalfalára kívülre került felszerelésre. A szállítótér két oldalán 4-4 fő kapott helyet az ott kialakított üléssor miatt. A vezető és a szállítótér egybe volt nyitva, ezért a vezető mögött is elfért egy ember. Még egy ember elfért a hátfalnál, ahol a lehajtható ajtó van. Az utolsó embernek volt a legkényelmetlenebb helye, mert neki csak az oldalt ülők lábterében maradt hely. 

Önvédelmi célra a vezető mögötti utazó részére egy 31M Solothurn golyószóró állt rendelkezésére 1500 darab lőszerrel, és a fegyvertámasztó állvánnyal. Az árkász és a sebesültszállító változat között annyira minimális volt az eltérés, hogy 15 perc alatt át lehetett alakítani az egyikről a másikra. Az üléssorok ülőlapjait fel lehetett hajtani az oldalfalra, ha nem volt rá szükség. A hordágyakból jobb és bal oldalra 2-2 darabot lehetett betenni egymás alá. A hordágyak rögzítése csuklópánttal történt 4 ponton, amire ha nem volt szükség, akkor azt is fel lehetett hajtani az oldalfalra. Az oldalfalakra továbbá zárható kémlelőnyílásokat is készítettek tűzharc esetére. Ha sebesültszállítóként alkalmazták a harcjárművet, akkor 7 ember vihetett magával a vezetőn kívül. A festés is eltért a hagyományoktól, mert ennél nem 3 színből állt az álcázó festés, hanem 4 színből. A barna, az okkersárga és a zöld színekhez a vörös egy sötétebb árnyalatát is felhasználták. A vörös festéket a barna színre foltokban ráfújva kombinálták. Az okkersárgát pedig a zöld színre ráfújva hasonló módon használták. A Lehel teljes hossza 5320 mm, teljes szélessége 2140 mm, magassága 1800 mm. A jármű has magassága 350 mm, a terepszöge elől és hátul 45 és 50 fok. A maximális oldaldőlése 34 fok, lejtőmászó képessége 40 fok. Gázló mélysége 80 cm, árokáthidaló képessége 2,2 m. Legkisebb fordulási sugara 5 m, lépcsőmászó képessége 0,8 m. A lánctalp felfekvési hossza 3200 mm, a nyomtáv pedig 2066 mm. A fajlagos talajnyomása 0,57kg/cm2, ami nagyon jó érték.

A motor a már jól ismert Büssing NAG type L8V/36 Tr motor hazai licence gyártása. (a Büssing NAG nemcsak motorokat, de a német hadseregnek teherautókat is gyártott) A Ganz VIII VGT 107 jelű motor hengerűrtartalma 7913 cm3, teljesítménye 160 Le. A motor nyomatéka 470 Nm (manapság egy 200-220 Le-s turbó dízelmotornak van ennyi) a fajlagos teljesítménye 15,7 Le/t. A furat/löket aránya 107/110 mm. A motor „V” elrendezésű 8 hengeres, vízhűtéses, benzin üzemű. A hengerenkénti 2 szelepes erőforrás a kor követelményeinek megfelelően öntöttvas (szürkevas) blokkal készült. A motor megfelelő hűtéséhez 60 liter hűtőfolyadék szükséges. A teljesítményhez tartozó fordulatszám 2700 ford./perc.  A motor sűrítési aránya 1:5,25. ( ez egy olyan szám amiből megtudható, hogy a motor milyen mértékben sűríti össze a keveréket a hengerben).

A rendelkezésre álló üzemanyag mennyisége 253 liter, amit 3 tartályban osztottak szét. A motor a páncéltest hátuljában található, hosszirányban beépítve. A hűtő radiátor és az ehhez kapcsolódó ventilátor a farlemeznél lett elhelyezve. A motor a hajtóerőt az elől lévő lánchajtó kerékhez kardántengelyen keresztül továbbítja. (aki járó motor mellett alá néz egy „kocka Ladának” az láthatja, ahogy forog a kardántengely)A váltó kézi kapcsolású, 5 előre és 1 hátra fokozattal. A kormányzás a hagyományostól eltérően nem botkormánnyal, hanem kormánykerékkel történt. A kormánykerék valamely irányba történő elforgatásával, az adott oldal lánctalpának a forgása lelassult olyan mértékben, amennyire a kormánykereket elfordították. Ezzel a megoldással nem lehetett a lánctalpat teljesen megállítani, így nem is tudott egy helyben megfordulni. Emiatt a legkisebb fordulási sugara 5 volt. A frontlemezen található lefedett nyílásokból a középen lévő alatt, lehet állítani a kormányművet. A lámpánál elhelyezkedő lefedett nyílásra, ha egy golyóálló szellőzőrácsot tesznek, akkor azzal nagyban elősegíthető a kormánymű és a váltómű hűtése. A kipufogócsövek és a dobok nem a motortérben vannak, hanem a méreteik miatt, kívülre a farlemezre szerelték fel őket.

A Lehel futóművének az első eleme egy 675 mm átmérőjű 22 fogas lánchajtó kerék. Ezen kívül van 5 darab 500 mm átmérőjű futógörgő, ami gumiperemes és 5 küllős. A futógörgők közötti távolság a középpontoktól mérve 750 mm. Ezután egy darab 525 mm átmérőjű láncfeszítő kerék következik, ami szintén 5 küllős. Felül 3 darab 210 mm átmérőjű lánctámasztó kerék található, ami szintén gumiperemes. A lengéscsillapítást torziós rugókkal oldották meg ami, az egyszerűbb megoldások közé tartozik. (valójában az rúdról van szó, amit a csavaró erő megpróbál dugóhúzóként felcsavarni, de maga a rúd ezt nem engedi, hanem elnyeli ezeket az erőket) A lánctalp felfekvési hossza 3200 mm. Egy lánctag 286 mm széles és 65 mm hosszú. A lánctagok száma 132 darab, de ez a szám változhat a feszesség függvényében.

Az önvédelmi fegyverzet 1 darab 31M Solothurn 8 mm-es golyószóróból áll. A golyószórót a Danuvia Rt. gyártotta, miután megvásárolta a gyártási jogokat a svájci Solothurn vállalattól. A gyártási mennyiség havi 200-300 darabra rúgott, de az igazi felfutás csak a 1938-tól kezdődött. A győri haderőreform meghirdetése után már havi 600 darab legyártására is képes volt a gyár. Az ingadozó megrendelések és a beszállítók késlekedései miatt, a szállítási határidőket szinte sosem tudták tartani. A háború végéig gyártásban maradt, továbbfejlesztésére tettek kísérleteket, de ezek csak tervek maradtak. A fegyver hossza 1170 mm, huzagolása 4 és jobb irányú. A cső hossza 600 mm, a súlya pedig 1,80 kg. Az irányzéka íves, 100 méterenként skálázva egészen 2000 méterig. Az elméleti lőtávolsága 4500 méter, de a gyakorlatban ez csak 2000 méter. Az íves szekrénytár, ami baloldalon van 25 lőszer befogadására alkalmas. A lövedék kezdősebessége 725 m/s , elméleti tűzgyorsasága 550 lövés/perc. A léghűtéses és 9,5 kg tömegű fegyver a gyakorlatban csak max.100 lövedék kilövésére volt képes. A tárral egyvonalban, de a másik oldalon egy fogantyú található, ami a szállításnál hasznos. A hozzátartozó bőrszíj segítségével akár vállra is vehető. A válltámasz fából készült és lakkozott, a cső alatt kétlábú villaállvány van a letámaszthatóság érdekében. A légi célok elleni leküzdhetőséget 39M típusú körirányzékkal segítették.(ezt a körirányzékot leginkább a Csaba páncélkocsikhoz adták) Az íves tár üresen 500 g tömegű, teli töltve 1200 g. A tárat 1 mm vastag lemezekből készítették először sajtolással, majd a sajtolt lemezeket ponthegesztéssel rögzítették egymáshoz. Hogy a tárak ne rozsdásodjanak, ezért kadmiumozásos eljárást alkalmaztak. 

Végezetül egy összehasonlító táblázat egy a kornak megfelelő, idegen hadseregben rendszeresített hasonló járművel:

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2014.07.12. 12:24 pipin1980 Örülök, hogy ismét feltámadt az oldal. Remek cikk lett. Én erről a járműről nem is tudtam eddig. Picit rákerestem, és ennyi információt sehol nem lehet róla találni. Nagyon szép munka. Sok sikrt a jövőben, remélem sok hasonló cikk lesz még.