A KV-2 Nehéz harckocsi

A harckocsi tervezésére az utasítást 1940 januárjában adták ki. Az ok nagyon egyszerű volt. A szovjet-finn háborúban a finnek Carl Gustav Emil von Mannerheim finn marshall vezetése alatt a Mannerheim-vonalban védekeztek. A vonal a Lagoda-tó és a Finn-öböl között húzódott. Ez a vonal bunkerekből és géppuska fészkekből állt, amit futóárkok kötöttek össze, kis lövészteknőkkel kiegészítve. Az 1937-es nagy tisztogatás után tapasztalatokkal nem rendelkező, és hozzá nem értő parancsnokokkal lett feltöltve a Vörös Hadsereg tiszti állománya. Ennek az lett a következménye, hogy a rossz vezetés és a helytelen parancsok miatt a szovjet csapatok nem tudták áttörni a vonalat. De a sok próbálkozás miatt viszont szörnyen nagy volt a veszteségük. Becslések szerint 250.000-300.000 fő között volt az elesettek és a sebesültek száma. K. A. Mereckov tábornok kérte, hogy fejlesszenek ki egy olyan harckocsit, amikkel a bunkerek ellen sikeresen felvehetik a harcot. A felhívásra három terv született, ebből kettő a magas költségek, a hosszadalmas fejlesztési idő, és a beépítésre kiszemelt fegyver alkalmazhatósága miatt elbukott. Ebben az esetben egy 130 mm-es B-13-as típusú haditengerészeti ágyút kívántak használni.

A KV-2 első próbáira 1940.február 10.-én került sor. A KV-2 megalkotása Zs. Kotyin és A. Jermolajev munkájának az eredménye, akik rövid idő alatt a feladatnak megfelelő tűzerejű harckocsit mutattak be. Ennek a párosnak köszönhető egyébként a KV-1-es harckocsi is. A próbák után szinte azonnal megkezdődött a típus sorozatgyártása a leningrádi Kirov gyárban. Az 1941.októberi befejezésig 334 darabot készítettek belőle. Vannak utalások arra, miszerint az első két példányt az Iszthmusz-félszigetre küldték, hogy segítse az ott folyó harcokat. De azt nem tudni, hogy valójában tényleg részt vettek-e a harcokban vagy sem. Bár voltak parancsnokok, akik hosszasan dicsérték a harckocsi tűzerejét és páncélzatát.

A meghajtásról egy 38800 cm3-es V elrendezésű és 12 hengeres motor gondoskodott. A vízhűtéses, 4 ütemű és dízel üzemű 600 Le-s teljesítményű motor V-2K típusú volt. A teljesítményhez tartozó fordulatszám 2000 ford./perc. A motor fajlagos teljesítménye 10 - 12 Le/tonna. Ezzel a teljesítménnyel a harckocsi úton maximum 30 km/h-val tudott menni. Terepen ez a sebesség már csak 15 km/h. Ez a motor nemcsak a KV-2-ben teljesített szolgálatot, hanem kisebb teljesítményben, más harckocsikban is. Ilyen volt a T-34-es közepes harckocsi, ahol az 500 Le-s változatot használták.
A KV-1-be az emelt teljesítményű 550 Le-s szériát tették bele. Azért döntöttek a dízelmotor mellett, mert a spanyol polgárháborúban sokszor kigyulladtak a benzin üzemű tankok motorjai (T-26-os típus), és akkor minden égett, amivel a benzin érintkezésbe lépett. A dízel motoroknak hengerenként 2 szelepe volt a sűrítési aránya változattól függően 15:1-17:1 között változott.
A motorokat a kornak megfelelően aluminum motorblokkal és öntöttvas hengerfejjel gyártották. Ennél a motornál vezették be először a sűrített levegős indítást és a tartalék akkumulátorok alkalmazását. Érdekes, hogy több hűtőradiátor tartozott a motorhoz, de csak egy hűtőventilátor tartozott hozzá. Az 500 és az 550 Le-s változatnál egy ventilátor volt középen. A 600 Le-s változatnál terveztek kettőt, de aztán erről lemondtak a felmerült problémák miatt. A hűtőradiátorok körbevették a motort, tehát a motor két oldalán egy-egy és hátul volt egy hűtőradiátor. A motor hosszában volt beépítve a test hátsó felében. A motorral kapcsolatban több utalás is van arra, hogy az alapokat, ami alapján kifejlesztették, egy 12 hengeres "V" elrendezésű 60 fokos hengerszögű francia Hispano-Suiza repülőgép motor adta. A megfelelő levegőmennyiségről a Cyclon légszűrő berendezés gondoskodott. Ezzel a berendezéssel nem csak a kellő mennyiségű, de a lehetőségekhez képest a legtisztább levegőt juttatták az égéstérbe. A váltó kézi kapcsolású 5 előre és 1 hátra fokozattal . A kuplung 1 tárcsás száraz kivitelű (mint a legtöbb személygépkocsiban manapság) és ugyanaz, mint amit a KV-1-ben használtak. A fejlesztés rövid ideje miatt nem volt lehetőség a szükséges módosításokat elvégezni, ezért ha nem vigyázott a vezető hamar leégette a kuplungot (ilyenkor valójában a kuplungtárcsa felületén található sötétszürke színű ferrodom réteg ég el, és ennek van olyan szúrós, nagyon büdös égett szaga.).

A kormányművön nem változtattak semmit, ugyanaz maradt, mint ami a KV-1-ben volt. A kormányzás itt is két botkormánnyal történt, mint a korabeli harckocsiknál általában. A bal vagy a jobb oldali botkormány előre tolásával vagy hátra húzásával gyorsítani vagy lassítani lehetett az adott oldal lánctalpát és ezzel fordult el a harckocsi a kívánt irányba. A kormánymű korszerűtlen megoldással készült, és hajlamos volt a meghibásodásra. A botkormányok mozgatásához nagy erőkifejtés kellett és hosszú úton mozogtak. A vezető elől középen ült, és előtte volt egy szűk kémlelőnyílás, ami a két fényszóró között volt (változattól függően).
A kémlelőnyílás egyik hibája, hogy nem kellően nagy, ezért oldal irányba csak korlátozott volt a látómező. A harckocsi nem kulccsal indult, hanem gombnyomásra. Egy ekkora motornak és harckocsinak tetemes üzemanyag mennyiség kell. Ezért 610 literes tankot kapott, ami ideális körülmények között 200-225 km megtételéhez volt elég. A kipufogócsöveket, amiből 2 darab volt, nem hátul vezették el, hanem a sűrűn rácsozott motortértető mögött, oldalanként egyet-egyet.

A páncéltestnek a hossza 6,7 méter, a szélessége 3,30 méter, a magassága 1,67 m, és 40 tonna a tömege. A páncéltesten a legminimálisabb mértékben változatattak meg apróbb dolgokat ezért majdnem olyan, mint a KV-1A-nak a teste. A has magassága 0,45 méter, a harckocsi teknő páncélvastagsága 30 mm. A teknő elől 30 fokos szögben felfelé folytatódik ahol már 75 mm vastag a páncélzat. Ezen a részen 2 vontatószem is található, ha esetleg vonatni kellene a harckocsit. Ezután egy 65 fokos szintén 75 mm vastag lemez következik, ez a lemez a vezető előtt van közvetlenül. Ez a lemez a vezetőnek kb. nyakig ér, és a harckocsi vezetéséhez szükséges berendezések-e lemez mögött található. Ezután egy újabb 30 fokos dőlésszögű lemez jön a test felső vonaláig. Ennek a lemeznek a vastagsága szintén 75 mm. Ezen a lemezen van a vezető kémlelőnyílása, a fényszóró (változattól függően 1 vagy 2 darab), és egy 7,62 mm-es DT típusú géppuska. A harckocsi test teteje egységesen 40 mm vastag. A harckocsi test hátulja egy 50 fokos dőlésszögű 60 mm vastag lemezzel záródik. 

A lánctalpaknak a szélessége 700 mm, felfekvési hossza 4,33 m, ami a terepjáró képességre jótékony hatással voltak. Az árokáthidaló képessége 2,7 m, a gázlómélysége 1,6 m, a lejtőmászó képessége 36 fok. A terepszög elől és hátul is ugyanannyi, mindkét esetben 30-30 fok. A lépcsőmászó képessége 1,2 m, az oldalstabilitás értéke már megint 30 fok. A láncvezető kerék, ami 16 fogas volt és 920 mm átmérőjű nem elől, hanem hátul helyezkedett el. A láncvezető kerék átmérője fogak nélkül 770 mm, a szélessége pedig 440 mm. A láncfordító kerék előre volt beszerelve, aminek az átmérője 680 mm, a szélessége 310 mm. A futógörgőkből 6 darab volt oldalanként, de ezek is párban egymás mellett. Méretüket tekintve az átmérőjük 600 mm, a szélességük pedig 260 mm. A felületük ugyanúgy gumibevonatos, mint a 3 láncfeszítő keréknek, amik egymástól egyenlő távolságra voltak a lánctalp felső felén. A láncfeszítő kerekek átmérője 400 mm, és a szélessége 260 mm, és ezek is párosával voltak szerelve. A futóműnél sokat fejlesztettek, mert itt alkalmazták az elsők közt (KV-1-esnél és a T-34-esnél is) a torziós rudakat a nem túl hatékony tekercsrugók helyett.  A lánctalp 87-90 tagból áll feszességtől függően. A széles lánctalpak ellenére a KV-2 harckocsi talajnyomása 0,92 kg/cm2.

A rádióból a 9R és a 10R típusút használták. A 9R típusról azt kell tudni, hogy 12 Volt feszültséggel működött, a frekvenciája 4-5,6 MHz között volt. Távbeszélő üzemmódban a hatótávolsága 24 km , távíró üzemmódban pedig 48 km a hatótávolsága. A rádióhoz vételi távolságtól függően 1-6 m között változott az antenna hosszúsága. A belső kommunikációt a személyzet tagjai között úgynevezett interfon rendszerrel oldották meg. Ehhez tartozott egy gégemikrofon és a fülhallgatók, amiket a vászonból készült fejvédő sisakokba illesztettek. A vászon fejvédő sisakokból létezett bőrrel bevont változat is. A gégemikrofon és fülhallgatók csatlakozásait a közelükben lévő elosztó dobozba kellett dugni. A személyzet minden tagjának a közelében volt egy ilyen doboz, és ezeket összekötötték egymással, hogy mindenki tudjon a másikkal beszélni, ha szükséges.

A KV-2-höz alapvetően kétféle tornyot készítettek, és háromféle ágyúval. Az egyik torony a kisebbik, ami miatt KV-2A lett a neve, abba került bele az M1938 122mm-es L/22 űrmérethosszú tarack egy módosított változata. A tarackról tudni kell, hogy a terveket F.F. Petrov és csapata készítette, és ezt a módosított változatot nevezték el U-11-nek. Az U-11-es csőhossza 2684 mm. A módosítás érintette a bölcsőt, a féket, és a helyretolót. A bölcső a cső körül található és ebben siklik hátra a cső, lövés közben. A fék fokozatosan lelassítja a cső hátrasiklását, majd, megállítja. A helyretoló visszaállítja a csövet az eredeti helyzetbe.
A nem túl nagy és időigényes átalakítások után a tarack mutatói nem romlottak az eredetihez képest. A lövedék kezdősebessége elérte az 510 m/s-ot és percenként 5-6 lövés leadására volt képes. Maximális lőtávolsága elérte a 11000 métert, a lövegzár pedig nem ékzáras kialakítású, hanem csavarzáras. A módosított és beépítésre kész tarack súlya majdnem 1500 kg. Egy lövedékének a tömege változattól függően hogy páncéltörő vagy repesz-romboló 20 kg és 25 kg tömegű.

A KV-2A változatot nevezték el kis tornyosnak, vagy KV-2 mod.1939-nek, mert ez a torony kisebb volt, mint a KV-2B-nek a tornya. A kisebbik toronnyal a harckocsi magassága forrásonként változik. De abban megegyezik, hogy a magasságot mindegyik 3,3 méter és 3,6 méter közé tette. Viszont a páncélzat vastagsága mindkét torony változatnál ugyanannyi. Szemből, oldalról és hátulról is 75 mm vastag a páncélzat. A torony formája olyan, mint egy csonkolt téglalap. Szemből a frontlemez 20-30 fokos szögben döntött, amiről jó eséllyel pattant az ellenség áldása. Az ágyú melletti és alatti rész további 35 mm-es vastagítást kapott. Ezt hegesztéssel rögzítették, és rászegecseléssel erősítették meg. A torony mindkét sarkát 30 fokos szögben levágták, de csak a figyelő távcsövek vonaláig. Utána 5 fokos szögben folytatódik tovább a torony egészen a végéig. A torony hátlapja nem derékszögben találkozik az oldallapokkal, hanem 45 fokos szögben folytatódik a torony középvonaláig mindkét oldalon. Érdekes módon kialakítottak egy szerelőnyílást a torony hátulján, de ez nem funkcionált mint búvó vagy menekülő nyílás, csak a tarack szereléséhez készült. Így a torony frontrészének a nagy hányada valójában 110 mm vastag volt. A tornyot hegesztéssel illesztették össze, tömege a tarackkal együtt 12 tonna súlyú.

Ehhez a kisebbik toronyhoz terveztek egy 85 mm-es ágyút is, de ebből a változatból is csak nagyon kevés épült. A 85 mm-es ágyúról azt tudjuk, hogy a csövének a hossza 4377 mm hosszú. Ezt a löveget egy légvédelmi löveg (D5-T) átalakításával hozták létre. Ez a löveg nem összetévesztendő a többi 85 mm-es légvédelmi löveggel az M1939 52-K-val, vagy a KS-12-vel. A löveg 9,8 kg súlyú lövedéket lő ki és a kezdősebessége 780 m/s. Ezekkel a mutatókkal az ágyú 914 méterről 30 fokos becsapódási szögnél 95 mm-t ütött át. Ezzel jó esetben harcképtelenné lehetett tenni akár egy Tigrist is, de egy Pz.IV.- est mindenképp. Az ágyú képzett személyzettel percenként 10 lövés leadására képes. Maximális lőtávolsága 15,5 km vízszintesen, függőlegesen 10,5 km. A másik toronyra, amit a KV-2B-hez terveztek, vagy a másik nevén KV-2 mod. 1940 azért volt szükség, mert abba egy nagyobb, robusztusabb tarackot építettek be.

A kisebbik toronyba ez a nagyobb tarack nem fért be, ezért a tornyot meg kellett magasítani a kellő mértékben. A torony szélességén és a hosszúságán nem változtattak, de a formáján igen. Az egyik változtatás az, hogy a tetőn már csak egy darab kerek búvó nyílás van. A másik hogy a frontlemez döntöttségét megszüntették, és egy teljesen függőleges lapra cserélték. A két kis figyelőprizma, ami szintén a tetőn volt azt nem változtatták meg. A másik három figyelőprizmát is meghagyták, ami a torony hátulján és két oldalán volt kialakítva. A torony sarkának a levágását itt már meghosszabbították a kerek búvó nyílás vonaláig. Utána a torony vonal vezetése megint nem egyenes, mert 5 fokos szögben folytatódik a torony végéig. A torony hátulját is megváltoztatták, mert megszüntették a 45 fokos szöget, és derékszögű lappal zárták le a torony hátulját. A KV-2B torony hátulján is volt egy búvó nyílás, de ez kocka alakú. Ez a kocka alakú nyílás már nemcsak szervíz ajtóként, hanem búvó nyílásként is működött. A lőszer betöltést is ezen az ajtón át végezték amikor csak lehetett. A torony tömege a 152,4 mm-es tarackkal együtt 13-14 tonna lett. A toronyforgatási sebessége 16 fok másodpercentként.

A torony, amit megmagasítottak ehhez, rendelkezett néhány problémával. Az első a torony magassága. Itt is eltérőek a magasságra vonatkozó adatok, mert összekeverik a különböző tornyokat és ez ehhez tartozó magasságokat. A KV-2B toronynak a magassága 3,75-4,15 m között változik, attól függően, hogy a kiadványt ki írta. Egy-két esetben azért találkozni lehet a 4,7-4,9 m magassági adattal is. Ami azért érthetetlen, mert több KV-2B is megtalálható a mai Oroszország területén, ahonnan pontos méretet lehetne venni. Az RC Tank Hungary mérései alapján a KV-2B teljes magassága 3,45 m. Ezt azért fogadhatjuk el hiteles adatnak, mert egy olyan makettről vették az adatot, ami 16-szoros kicsitésben a birtokukban van. A makettet pedig egy neves japán cég készítette ha jól tudom. A torony szélessége megfelelt egy picivel magasabb emberének az átlagosnál szám szerint 1,85 m. A torony hossza sem átlagos, mert 2,55 m hosszú volt. Ezt a változatot nevezték nagy tornyosnak. De mindkét toronynak volt egy igen komoly hibája. Ez pedig a toronyforgatás. A torony rendkívül lassan fordult és ennek két oka volt. Az egyik hogy a torony a KV-1 csapágyazását használta és az a csapágyazás nem a KV-2 nehezebb tornyához volt kifejlesztve. Mivel a csapágyazáson nem változtattak semmit, ezért a KV-2 tornyát csak akkor lehetett forgatni, ha teljesen vízszintesen állt. Ha a torony nem vízszintesen állt, akkor a csapágyazás egyik oldalra nagyobb teher nehezedett és ilyenkor hajlamos volt megszorulni a szerkezet. A másik, hogy a forgatásért felelős meghajtáson (ami lehet hidraulikus, tehát olaj segítségével, vagy villanymotoros, amikor ennek segítségével történik a toronyforgatás) sem változtattak, ezért a többletsúly miatt ennél gyorsabban nem tudta forgatni a tornyot. A számba vehető tarackokat végignézve a 152,4 mm-es M1938-ra esett a választás. Ezt a tarackot M-10-esnek is szokták hívni. Azért ezt választották, mert a többi 152,4 mm-es tarack az M1937-es, és az M1934-es túl nehéz volt, a harmadik pedig az M1910/30-as nem rendelkezett a feladathoz kellő rombolóerővel. Tervezték továbbá, hogy megpróbálják a szintén 152,4 mm-es BR-2-es löveget beépíteni, de ehhez meg kellett volna hosszabbítani az alvázat. Felmerült még a 203 mm-es B-4-es löveg, de erről is le kellett mondani az idő rövidsége és az alváz átalakításai miatt.  A 107 mm-es M1930 ágyúval is kísérleteztek, de az eredményeket más harckocsinál használták fel.

Az M-10-es tarack KV-2-be beépített változatát a használat jellegéből fakadóan M10T-nek nevezték el. Az M10T zárszerkezete függőlegesen mozgó ékzár, a magassági irányzója fogasíves, közvetett hajtású megoldással készült. A helyretoló és a fék a bölcsőben a cső alatt kapott helyet. Ezzel a tarackkal nemcsak repesz-romboló lövedéket lehetett kilőni, hanem páncéltörőt is. A szakirodalom már az űrmérethosszon sem tud megegyezni, ahány forrás annyiféle adat. Az L/20-től az L/22,3-on át az L/25-ig mindenféle szám fellelhető. Ennek az egyik oka a kétféle huzagolásban és csőhosszban keresendő. Az M10T-nek a csőhossza 3048 mm, ez pedig elég, hogy az űrmérethossz L/20 legyen. Az ágyú tűzvonala 2,70 m magasan van a lánctalptól mérve. A páncéltörő lövedék kezdősebessége 508 m/s, és egy lövedék tömege 42 kg. A repesz-rombolónak egy kicsivel kevesebb a kezdősebessége annak csak 435 m/s és egy lövedék tömege 51,2 kg.

A páncélátütésről sok helyen azt lehet olvasni, hogy 1500 méteren az 51,2 kg-os lövedékkel (tehát a repesz-rombolóval) a 76 mm-es páncélt üti át, 60 fokos becsapódási szög esetén. Ez az adat Gennagyij Holjovszkij Lvovics tankenciklopédiájából származik, ami 1998-ban jelent meg. A tüzérségnél használt vontatott változatával percenként 3-4 lövést lehetett leadni, de ez függött az időjárási körülményektől, és hogy a legénység mennyire volt tapasztalt, összeszokott. A csövet -4 és +25 fok között lehetett függőlegesen kitéríteni. A 152,4 mm-es lövedékből 36 darabot tudott szállítani, a 122 mm-esből pedig 80 darabot. A kiegészítő fegyverzet szerepkörét 2 darab 7,62 mm-es dobtáras DT géppuska alkotta. A két géppuskához összesen 35 dobtárat rendszeresítettek, ami 2100 lőszert eredményez. Az egyik a vezető mellett volt, míg a másik a torony hátulján a kocka alakú búvó nyílás mellett. Erről a DT típusú géppuskáról azt lehet tudni, hogy V. A. Gyegtyarjov tervezte 1928-ban. A cél az volt, hogy a gyalogsági DP típusú golyószóró helyett, ami egy robusztus és megbízható eszköz hírében állt, egy hasonló paraméterekkel rendelkező, de harckocsikba és páncélozott gépkocsikba beépíthető változat készüljön. A kész példányokat még abban az évben letesztelték, és miután elégedettek voltak vele, elrendelték a gyártását, ami 1929-től kezdődött. Igazán nagy darabszámban viszont csak 1935-től gyártották egészen 1944-ig. A géppuska hatásos lőtávolsága 800 m-ig terjedt, a lövedék kezdősebessége 840 m/s volt. A fegyver elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, de a gyakorlatban ez a tűzgyorsaság csak 125 lövés/perc. A géppuskával csak sorozatlövést lehetett leadni. A tárja dobtár, amibe 60 lőszer fért bele. Alkatrészeit tekintve a markolat fából, a tusa fémből készült. A megszokottaktól eltérően, ennél a típusnál különálló optikai irányzékot alkalmaztak, a minél nagyobb találati arány érdekében. A géppuska tömege üresen 12,6 kg, a csövének a hossza 1180 mm. Működését tekintve egy módosított Kjellmann-Friberg rendszerű, gázelvezetés elvén működő, kétoldali reteszelő rendszerrel ellátott fegyver volt ez. A célgömbje hengeres célgömbvédővel is el volt látva, a nézőkéje pedig diopteres, tehát zárt irányzékos.

A KV-2 harckocsinak változattól függően 53,75-58 tonna között a súlya harcra készen. A harckocsizók körében a Rettenthetetlen és a Csatahajó nevekkel illették, de magát a harckocsit nem szerették. Ennek, azaz oka, hogy szinte lehetetlen volt álcázni a magassága miatt ezért egy jó szemű katona már messzebbről kiszúrta. A másik a mobilitási problémák. Sem úton, sem a terepen nem volt elegendő a sebessége, a súlyából fakadóan a mechanikai egységek túl voltak terhelve, mert azokat nem ekkora súlyhoz méretezték és tervezték. E miatt nagy volt a meghibásodási százaléka is. Az viszont kétségtelen hogy a személyzet biztonságban érezte benne magát, és az ágyújával is elégedettek voltak.

Két érdekesség a KV-2-vel kapcsolatban:

1. A szovjet 41. harckocsi hadosztálynak az állományában 33 darab KV-2 volt 1941-ben. Különböző meghibásodások és egyéb műszaki problémák miatt 22 darabot veszettek el. Az ellenség csak 5 darabot tudott kilőni belőlük. 2. A KV-2 harckocsik 1941 telén Moszkva védelmében részt vettek, itt első sorban, mint álló megerősített pontként használták őket. Sőt, 1942-ben újra feltűntek Sztálingrádnál Csujkov tábornok 62. hadseregében. (a magyarul is megjelent könyvet ajánlom mindenki figyelmébe: V. I. Csujkov: Az évszázad ütközete)

Zárásként itt egy hiteles jelentés az 1. német páncéloshadosztálytól a június 23.-i harcokról, amikor Litvániában harcoltak: Századaink már 700 méterről tüzet nyitottak az ellenségre. Egyre közelebb mentünk [] Az ellenséget olyannyira megközelítettük, hogy már csak 50-100 méterre voltunk egymástól. Egy fantasztikus küzdelem vette kezdetét, de semmilyen sikert sem tudtunk elérni. A szovjet harckocsik folytatták előrenyomulásukat, a mi páncéltörő lövedékeink pedig egyszerűen lepattantak róluk. A szovjet harckocsikban nem tett kárt az 50 mm-es és a 75 mm-es páncéltörő lövegek közvetlen közelről leadott lövései sem. Az egyik KV-2-est nagyjából 70 találat érte, de a páncélját nem tudtuk áttörni. Csak kevés szovjet harckocsit tudtunk kivonni a harcokból, de ezeket is csak úgy, hogy a lánctalpakat vettük célba. Ezután sikerült csak őket megsemmisíteni a tüzérség bevetésével, vagy a gyalogság által használt tapadó aknákat harckocsikra felszerelve.

Tömeg: 53,75-58 tonna; Hossz.: 6,80 m; Szél.: 3,25 m; Mag.: 3,6-4,15 m; Hasmagasság: 450 mm; Fajlagos talajnyomás: 0,92 kg/cm2; Motor: 12 hengeres V-2K dízel; Teljesítménye: 600 Le;Hengerűrtartalom: 38800 cm3; Fajlagos teljesítmény: 10-12 Le/t; Max. seb.: 26/13 km/h; Váltó fokozatok száma: 5+1; Üzemanyag mennyiség: 610 liter; Lépcsőmászó képesség: 1,2 m; Árokáthidaló képesség: 2,70 m; Lejtőmászó képesség: 36 fok; Lőszer kiszabat: 36 db 152,4 mm-es gránát vagy 80 db 122 mm-es és 2100 db 7,62 mm-es (35 darab 60 lőszeres dobtár); Tűzgyorsaság: 2-6 lövés/perc; Rádió: 9R vagy 10R adó-vevő; Személyzet: 6 fő;

A KV-2 egy példányát a Gyorshadtest kötelékébe tartozó magyar katonák fedezték fel orosz földön. A harckocsi állapotáról és további sorsáról sajnos nem maradt fent több információ. A Gyorshadtest 1941. július 2.-ától november 24.-éig tartózkodott a Szovjetunió területén. 2000 km-ert tettek meg és majdnem 4000 fő volt a veszteség. A hazaszállítás november 24.-étől folyamatos volt. Az utolsó alakulatok 1942. január elején kerültek haza. 

Súgó 3 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2014.11.24. 19:37 rejkov Gratulálok, jól sikerült az oldal, sok színvonalas olvasnivalóval.   A kv2-höz egy apró finomítás: A motorblokk készült aluminiumból, acél perselyezéssel, és a hengerfej volt öntöttvas. A dizelmotoroknál fellépő hőterhelést nem szereti az aluminium. A dizel motorok hengerfejeit még a 80-as években is szinte kizárólag öntöttvasból vagy acélból készítették. Válasz: Köszönjük a pontosítást a cikket ennek tükrében módosítom. :-)

2014.07.29. 14:26 Normen76 .............. 2014.02.25 17:10 Vosztok „ Üdvök, klassz az oldal. Jó lesz ez már látom :) Válasz: Compibácsi: Normen nevében is nagyon szépen köszönjük a bíztató,dicsérő szavakat. Tényleg jól esik.

2014.07.29. 14:25 Normen76 ............ 2014.02.25 18:44 Kopasz442 „ Remek, nagyon jó! Köszönöm nektek ezt a remek anyagot! Így mostmár a magyar ifjak nem csak valami agyament játékból fognak fals információt kapni, erről a korszakról és a tankjairól. További sikeres munkát kíván nektek a Kopasz442 PC Games teljes csapata! (és természetesen várjuk a többi ilyen hasonló remek írásokat!) Még egyszer köszönöm!

1