Császár Ottó: Élet- Halál a Levegőben

Egy kivételes könyvet szeretnék most bemutatni. A könyv lapjain egy ragyogó embert ismerhetünk meg. A magyar viszonylatokat nézve egyedülállót produkált a világháború poklában. (nem szeretném elvonni az érdemet a többi bajtársától sem, mert ők is megtették azt, amit megkövetelt a haza és a szív) A könyv írója nem kis feladatot vállalt magára akkor, amikor megírta Szentgyörgyi Dezső  ( a  legeredményesebb vadászpilóta)életútját. A könyv megírásához sok segítséget kapott egykori bajtársaktól (Tobak Tibor, Nemeslaki Zoltán) a család akkor még elő tagjaitól (Szentgyörgyi Kálmán, ifj. Szentgyörgyi Dezső) és rokonoktól, barátoktól egyaránt. A könyvre egy aukciós oldalon bukkantam rá teljesen véletlenül, és amikor megláttam, hogy miről szól gondolkodás nélkül megvettem. Nem is tűnt volna fel nekem a könyv, ha nem látom az előlap borítóját, mert az aukcióban, csak azaz egy kép volt hozzá mellékelve. A könyv elég viharvert állapotban került hozzám, de ha rajtam múlik, akkor fog az majd szebben is kinézni.

Az írói előszó után, az egykori bajtársa Tobak Tibor is hozzáfűz néhány gondolatot a könyvhöz. A könyv 15 fejezetre van bontva, a keresztelőtől kezdve egészen a tragikus végig bezárólag. A könyv megőrzi a regényes jellegét az elejétől a végéig, de pont ez teszi ezt az irományt letehetetlenné.

Az első fejezet a keresztelőről szól, ami az 1915-ös esztendőben (január 6.-án született Kőkúton) történt, és az utána tartott vigadalomról. Olvashatunk egy szerény apai beszédet és a háború eseményeiről a család vonatkozásában. A keresztapa a dús szakállú Csutorás gazda volt.

A második fejezet, ami 10 év történéseit tárja elénk a gyermekkor nevet kapta. Ez a fejezet sajnos egy tragédiával kezdődik, mert ekkor veszíti el az édesanyját. Közben az édesapja 1921-ben újranősül, aki a kis Dezsőt saját fiaként szereti majd. Ebben az évben költöznek Enyingre is, és ekkor szakad be a tó jege alatta. Egy derűs focimeccs után jött egy még nagyobb változás a család életében. A család eredeti neve Szánti és az apa a világháborúban tanúsított érdemeiért vitézzé lett avatva. Ekkor vették fel a Szentgyörgyi nevet, és kapta meg a Dezső is a vitézi címet(az édesapját Ferencnek hívták).

A harmadik fejezet a kamaszkorról szól és 1927-32 között eltelt időt mutatja be.  Egy újságcikk mély benyomást tesz Dezsőre és ekkor határozza el, hogy repülő szeretne lenni. De olvashatunk arról, hogyan törte el a jobb kezét, hogyan lesz lakatosmesternél inas, a testvérének a felhúzható autóját szétszedi, majd összerakja, hogy megértse annak működését, és végül a nagy bicikliversenyről. 

A negyedik fejezetben elbúcsúzik Enyingtől, mert a M.K. Repülő- és Motorszerelő Szakiskolába felvették. Az iskolában szerzett tudás és a szorgalom meghozza gyümölcsét, mert azon kevesek közé tartozik, akiket továbbvisznek repülővezetői tanfolyamra. A legnagyobb örömmel bújt bele az új egyenruhába, és ezzel légügyi alsegéd lett.

Az ötödik fejezet az 1936-38 közötti időt veszi át, amikor a repülőgép vezetői szakmát tanulja. Aki olvasta Tobak Tibor:Pumák Földön- Égen c. könyvét amiről csak áradozni tudok olyan jó könyv (ez is bemutatásra kerül hamarosan) az olvashatta, hogy milyen kitolások vannak kiképzés alatt. Dezső is átélte ezeket, és elolvashatjuk az első repülés élményét, igaz itt még oktatóval. A barátom helyett itt kezdi el használni a barétom kifejezést is.  Egy kis hazai pihenő után, az első egyedül repülés élménye mindenkiben mély nyomot hagy, ahogy Dezsőben is. Ekkor alakultak meg a később nagy hírnévre szert tett századok (Íjász, Ludas Matyi, Puma, Boszorkány, Fekete Macska). De az Arany Sas megszerzésével az álma vált valóra.

A hatodik fejezetben már vadászpilótaként olvashatunk Dezsőről, aki a Magyar-szlovák kisháborúban még csak a bombázókat kíséri, viszont Szobráncnál a magyar tudás és virtus győzedelmeskedett. Egy bombázói baki után és egy szomorú repülőhalál előtt (lezuhant egy CR32-es vadászgép) Dezső megkapta a Kisezüst Vitézségi Érmet. Egy felháborító incidens a románokkal, amiben Dezső is részt vett, sajnos ez eredmény nélkül zárult. Kovács Pál (Paja) és Dezső az olaszországi Reggiane repülőgépgyárból hazavisznek 2 darab Héjja típusú gépet és közben elmondják a véleményüket róla. Ezt a fejezetet a hadbalépés körülményei zárja.

A hetedik fejezetnél már 1942-t írunk és Dezsőt a keleti fronton találjuk. Ismerkedés a donni repülőterükkel, és szép magyar katonanóták közös énekelgetése után, a másik felejthetetlen dolog, amikor valaki átesik a tűzkeresztségen. Dezső számára ez tényleg felejthetetlen, mert Korotojaknál német He-111-es felderítőgép szovjet gépnek nézi és tüzet nyitnak rá. Dezső viszonozza a tüzet és eltalálja a német gépet, ami kényszerleszállt és a személyzete megsebesült. Az urivi nagy kanyarnál sűrűsödik az ellenséges tevékenység, és sajnos a veszteségek is nőnek (Mocsáry százados a bombázok egyik parancsnoka itt vesztette életét). A kormányzóhelyettes tragédiája okozta sokkot csak a kedvesétől, Klárától kapott levél enyhítette. Az őszi események egyik fő pontja, hogy megkezdődött az átképzés a Me Bf-109-re. Ezután egy vasútállomás elleni sikeres alacsonytámadásban vesz részt Dezső. Ez a fejezet egy általános helyzetértékeléssel fejeződik be.

A nyolcadik fejezetben már 1943-ban járunk, ami a donni harcokkal és a visszavonulással teli időszakról szól. Bánlaky György főhadnagy által tartott eligazítás után sikeres bombatámadást hajtottak végre Novaja Kalitva község körüli erdőségben gyülekező szovjet csapatokra. Néhány nap múlva Scsucsje közelében hősi halált hal az első ász pilóta Páncél Imre (Pufi) hadnagy. Megemlékezni az elesett tisztre sajnos nincs idő, mert a január 12.-i és 14.-i szovjet támadás megindult.  Az ilovszkojei repülőtéren a magyar repülődandár és az oda bevonuló csapattöredékek hősiesen állják a sarat, vitéz Zetényi Csukás Kálmán és törzse vezetésével. Egy visszavonuló német egységgel karöltve, amikor már bekerítették a repülőteret sikeresen kitörnek. (a harcokat remekül szemlélteti Zetényi Csukás Kálmán életét bemutató könyv ide vágó része. Terveim szerint ez a könyv is bemutatásra kerül). A kitörés előtti estén azért Karády Katalin hangjára aludtak el a katonák.  A tavaszi szelek a repülőcsapatok átszervezését hozta, soraik rendezésével foglalatoskodnak. De május elején Dezsőt előléptették törzsőrmesterré. Újszászy György (Apuka) adta át neki az elismerést. Egy május végi bevetésen szemtanúja lesz Heppes őrnagy páros légi győzelmének. Június legelején pedig áthelyezését kéri, mert már majdnem száz bevetést repült, és még nem volt légi győzelme. Újszászy Apuka megnyugtatta Dezsőt, és bízva Dezsőben mondta neki, hogy hamarosan meglesz az első. Mintha csak a próféta szólt volna belőle, mert június utolsó napjaiban Fábián István szkv.-val (Koponya) bombázókat kellett kísérniük és a visszaúton megtört a jég. A Citadella hadművelet jegyében lelő egy szovjet gépet, és a semmiből előkerülő német pifke, (ahogy a magyar pilóták becézték a német pilótákat) belerepül egy sorozatba, amit nem neki szánt Dezső. Az elkövetkezendő napokban újabb légi győzelmeket arat, és eléri a 100. bevetést is. Dezsőnek lehetősége adódott, hogy hazatérhessen. Élve a lehetőséggel, először a menyasszonyához ment a kijevi kórházba, majd csak onnan Szolnokra. Ezt a fejezetet két levél, és a hozzávaló magyarázat zárja.

A kilencedik fejezet 1944-ben Veszprémben a Pumáknál folytatja Dezső életének a bemutatását. Itt éri Őt az első rossz hír, miszerint bizonyosan kijelenthető, hogy a menyasszonyénak a nagy forgatagban nyoma veszett, és az óta sem ad magáról életjelet. Ezt a kellemetlen hírt Újszászy (Apuka, aki most már százados) közli vele. A győzelem titkát is elolvashatjuk, ahogy Dezső látja egy interjú során, amit a Magyar Rádióban adott. Egy váratlan levél a szüleitől jobb kedvre deríti hősünket, mert ha hazamegy, akkor szeretne vele megismerkedni a család egyik barátjának a leánya, Marika. A szövetséges légierő bemutatása után a hivatalosan május 1.-től megalakult Puma vadászosztály repülőterén találkozik régi barátjával, Botos Gyulával és a szárnyai alá veszi. A követési gyakorlatot a repülőtér nagy örömére Dezső és Botos Gyula tökéletesen megcsinálták. Leszállás után egy másik régi barátját is meglátja Kacsó István személyében. Az első légi harc (május 24) sikeresnek mondható mérlege után (1 hősi halott és 6 lelőtt ellenséges gép) ez az arány a június 14.-i bevetésen 9:2 - re változott. A június 16.-ai bevetésen Heppes őrnagy (Öreg Puma) mutatja meg mi is az a bátorság, és egy szomorú esemény miatt Dezsőnek lesz egy útja. Marika köszöntése sem marad el Dezső maga módján, és a forró harcokban Dezső csipeget az ellenségből. Inota mellett Dezső bámulatra méltó lelövést produkál, a repülőtéren tartózkodók szeme láttára. Július 8-án 6 gépes kötelék száll fel, és veszteség nélkül térnek vissza mindenki lelőtt egy gépet (Dezső is tagja volt a köteléknek). A Pumák fekete napja augusztus 7.-e, ekkor csak 1 gépet lőttek le, de 8-at veszítettek (ezt Tobak Tibor is megerősíti könyvében). Kazal László nagy sikerű szereplése és megreptetése után, októberben megalakul a egy újabb vadászosztály  és formálisan esküt tesznek a Szálasi-kormányra.  Egy sakkjátszmát félbe kellett szakítania Dezsőnek, hogy lelőjön egy bombázót, és egy újabb gyászos nap közeledett november 5.-e személyében. Novembertől a szovjetekkel is harcolnia kell a Pumásoknak, és a bajtársak ezt egymás közt meg szokták beszélni. Ezt a fejezetet Dezső újabb légi győzelme és megsebesülésének története zárja. 

A tízedik fejezet  eseményeinél 1945-öt írunk. Több kalandos vadászatban vesz részt, ahol szaporítja győzelmei számát. Az iregszemcsei fogadóba ahol Dezső menyasszonya lakik, szovjet tisztek szállnak meg. Az egyik meglátja Dezső fényképét és elhordja minden rossznak a kitüntetések miatt. De egy tábornok rendet tesz, mert a fényképen lévő személy is a háborúban szerezte a kitüntetéseket, amit nem adnak ingyen. A szovjet csapatok közeledtével búcsút vesz Dezső Veszprémtől, és vándormadarak módjára vándorolnak repülőtérről repülőtérre.  A raffeldingi repülőtéren hamuvá lett mind az, ami a Pumákból megmaradt technikailag. A személyzet és a pilóták pedig a fogolytáborba vonultak. A fogolytábori élet csak arra adott lehetőséget, hogy reménykedjen Dezső a mielőbbi szabadulásban, és a hazatérés valósága Enyingre vezette.  A tervezgetés időszaka következett választottjával, Marikával.

A tizenegyedik fejezet 1946-1949 közötti időt öleli fel. Budapesten egy lovas kocsival dolgozik fuvarosként, hogy nemsokára jelentkezzen MASZOVLET pilótának. Egy kisebb incidens után egy Po-2 ülésében újra repül. Szeptember végén, Iregszemcsén feleségül veszi Marikát, hogy utána Budaörsön személyesen találkozzon a szovjet légierő híres pilótájával A.I. Pokriskinnel (a könyv megvan, de még nem volt időm elolvasni). Közben megszületett Dezső fia a kis Dodó. Érdekes beszélgetése volt Csisztov kapitánnyal a repülés fortélyairól, és a londoni olimpiára egy Li-2-es géppel kirepült. A budaörsi repülőtérről futni a Moszkva-térig (ma Széll Kálmán tér) nem kis teljesítmény csak azért, hogy friss zsemlét tudjanak venni hajnalban.  Iregszemcsei nyaralás után, egy rosszul bekötött műszer majdnem katasztrófát idézett elő a LI-2-en. De Dezső most is feltalálta magát, és letette a gépet sérülés nélkül.

A tizenkettedik fejezet Dezső életének legrosszabb 6 évét mutatja be. Az 1950-1956 közötti idő egy rémálom volt és minden nap élet-halál a börtönökben. Dezső érthetetlenül állt a tény előtt, hogy letartóztatták. De az első kihallgatás után nem voltak illúziói, hogy a halál szárítójában bizony sokat fog szenvedni. Miután kínzói belátták, hogy Dezső makacsságának csak egy ármánnyal lehet véget vetni. Miután megfenyegették, hogy ha nem ismeri el az ellen szóló vádakat, akkor a családját fogják bántani Dezső megtört és aláírta a papírt. Miután lezajlott egy ítélkezés-komédia ahol Dezső 5 évet kapott, a családját kitelepítették, mint megbélyegzetteket. Az ÁVH börtönében a Gyűjtőben kis híján Dezsőt nyomorékká tették, de a szívós szervezete megbirkózott ezzel is. E közben a kis Dodó és Anyukája a kitelepítettek nyomorúságos életét élték a pusztában. 1952 februárjában a Legfelsőbb Katonai Törvényszék felülvizsgálta az ügyét és (mily meglepő!) Dezső büntetését súlyosbították. A büntetésének hátralevő részét a váci börtönben kellett letöltenie (több egykori Pumás is volt ott ekkor). Meg kellett élnie, hogy közben a felesége elvált tőle és végignézte, ahogy egyik rabtársát úgy összeverték, hogy pár óra múlva belehalt a sérüléseibe. 1953 közepétől enyhítettek a szabályokon és végre a fiát is láthatta. Bene András és Dezső nagyon hasonlítanak egymásra ez jó pár cifra esetet eredményezett. 1955 nyarától a laktanyára eső ablakokat bedeszkázták, erről egy szép vers is született. A börtön után egy kellemes Beszélgetés Merlinger Frigyessel jobb kedvre derítette Dezsőt. Ekkor Dezső a Mezőgazdasági Gépgyárban dolgozott hegesztőként. 1956 októberében Ferihegyen tart egy mélyreható beszédet a munkatársainak.

A tizenharmadik fejezetben, mint a Malév kapitányaként látjuk viszont Dezsőt, ez az időszak 1957-1970 között mutatja be az eseményeket. 1957-ben felmentették és rehabilitálták Dezsőt. A MALÉV-nél, mint a MASZOVLET jogutódja folytathatta egykori munkáját és pilótaként dolgozhatott.  Az IL-14-es gépnek, amit vezetett nem kisebb személy volt az utasa, mint Ho Si Minh, aki élvezte az utat és a végén ajándékokat adott át a személyzetnek.  1959-1960 telén Dezső Uljanovszkba ment továbbképzésre az IL-18-as gépre. A viszontlátás öröme, amit 9 egykori Pumás pilótával szerveztek a legnagyobb titokban, felidézte a régi idők emlékeit.  Egy családi vacsora alkalmával (időközben Dezső újraházasodott) a kis Dodó kérdezgette Apját a börtön évekről. Egy váratlan esemény miatt Dezsőnek lesz egy nem tervezett útja Párizsba az Orlay repülőtérre. Az 5 milliomodik repült km után riportot készítettek vele, a jubileum alkalmából. Ez a fejezet a nyaraló kereséssel fejeződik be.

A tizennegyedik fejezet a keserű tragédiát taglalja. Már a nyugdíjas éveken gondolkodott Dezső, és erről az orvossal is beszélgetett. De még előtte két utat elvállalt. De a Koppenhágába Oslo úton bekövetkezett a katasztrófa. Ezután, már csak Moszkvába repült volna, hogy fiát a Lada gyárból hazahozza. A szerencsétlenség felidézése és a vélemények taglalása után, közlik Dodóval hogy az Apja gépe lezuhant, és hogy nincs korházban. Ezt a fejezetet már csak a temetés ismertetése zárja.

A tizenötödik fejezet azokat a fényképeket teszi közzé, amikkel Dezső találkozott élete során, de életrajzi fényképek is megtalálhatóak előtte.

"Szentgyörgyi Dezső a Farkasréti temető 10/2-es parcellájában nyugszik annak is a szélén.  A 9-es parcella végén kell jobbra fordulni és fel a fehér murvás útig.Itt a fehér murvás út mellett van közvetlenül. E sír mellett pedig a hajozószemélyzet többi tagja és a MALÉV egyik magas beosztású dolgozója, továbbá még egy sír található itt."

Az alábbi hivatkozásokban két olyan videó található, amelyek tartalma összefüggésbe hozható a fent leírt cikkel:

-  Magyar vadászrepülők támadása szovjet harckocsik ellen 1942.aug.

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=X9QIEreNWw0

- Szentgyörgyi Dezső Édesapjára emlékezik

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=g09r2LMfbjU

...............

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.