A Nimród története 1936. október 25-én kezdődött, amikor a Landsverk gyár egyik igazgatója Magyarországra látogatott, a Honvédelmi Minisztérium meghívására. A meghívott vendég vaskos dokumentációval és filmfelvételekkel érkezett, hogy be tudja mutatni a gyár termékeit. A termékbemutatón a HM illetékesein kívül a Haditechnikai Intézet, a Ganz, és a MÁVAG szakemberei voltak jelen. Az ismertetőn bemutatásra került az L-60-as könnyű harckocsi, az L-185-ös páncélkocsi és az L-62 önjáró csapatlégvédelmi harcjármű.

Ebben az időben az a mozgó légvédelmi eszköz világviszonylatban is újdonságnak számított. Ez a merőben új elgondolás a katonai szakértőknek nagyon tetszett. Mert így állandóan meg lehetett oldani a csapatok légvédelmét és baj esetén korlátozottan, de támogatni tudta a földi csapatokat is. A szakemberek igennel szavaztak az L-60 és az L-62-nél. Ezt több ok is indokolta. Ezzel a könnyű harckocsival meg lehetett teremteni a harckocsi gyártás alapjait. Az L-62-nél pedig a légvédelmi ágyú rendelkezésre állt, mivel azt licence alapján a magyar ipar is gyártotta. A két típus kevés eltérést mutatott, így a költségek is viszonylag alacsonyan tarthatóak voltak.

Miután a döntés megszületett, 1937 tavaszán egy delegáció utazott Landskronába, és a gyárban alapos vizsgálatokat végeztek a kiszemelt járműveken. A vizsgálatok végeztével, az eredmények fényében a HM rendelt egy mintapéldányt. A várható megrendelések miatt a MÁVAG szintén vett egy példányt, hogy tudják tanulmányozni a járművet, és hogy felkészüljenek a várható gyártásra. A kért mintapéldány 1938 végén megérkezett, de az ágyút nem kérték hozzá. A példánnyal az ismerkedést szinte azonnal megkezdték, hogy 1939 márciusára kész legyen a felfegyverzett prototípus. A prototípussal még abban az évben tartottak egy nagy csapatpróbát. Ezen a próbán, ami augusztus 16-tól szeptember végéig zajlott, megvizsgálták a menetteljesítményét különböző körülmények között. Közben figyelték a műszaki paramétereket és a meghibásodási hajlamot is. Utoljára a tűzerejét és a sokféle lövészeti lehetőségeket vizsgálták, ami kedvező eredményeket mutatott. A csapatpróba után csak néhány módosítást kértek a szakértők. Ekkor vetették fel, mint javaslatot, hogy bővítsék a legénységet 1 fővel, aki a tűzvezető lenne. A kért módosításokat 1940 májusában befejezték, és a bemutatás után „40.M Nimród páncélvadász és légvédelmi gépágyú” néven rendszeresítették.

Az alkalmazását illetően megoszlottak a vélemények vele kapcsolatban. A gyorscsapatoknál a páncélelhárító feladatokat részesítették vele előnyben, míg a páncélos alakulatoknál pont ellenkezőleg, a légvédelmi tevékenységét akarták előtérbe helyezni. De a vezérkar úgy értékelte, hogy a 40 mm-es gépágyújával mindkét feladatot el tudja látni tökéletesen. További vitára adott okot a vezérkari főnökség kiképzési osztályának azon álláspontja, mely szerint a harckocsi csapatokhoz beosztott Nimródoknak a légvédelem, a páncélelhárítás, és az ellenséges páncéltörő fegyverek semlegesítése a feladata. Továbbá hangot adtak annak a véleménynek is, hogy a gyenge páncélvédelem miatt a támadás első vonalában vagy az előtt nem vethető be. Szerintük az első támadási vonal mögött közvetlenül kell alkalmazni őket. 1942 februárjában újabb nézeteltérés támadt a Nimród használatát illetően. A Honvédelmi Minisztérium tüzérségi osztálya azt kérte, hogy a Nimródokat, amiket a páncélos csapatoknál használtak, helyezzék át a légvédelmi tüzérséghez. Indokolták ezt azzal, hogy a légvédelemnél szolgáló katonák a kiképzésükből és a gépágyú ismeretéből fakadóan jobban értenek a jármű hatékony használatához, mint a páncélosoknál található katonák. A harckocsizó katonákat átképezni légvédelmi tüzérekké, időigényes és költséges feladat, ezért a Honvédelmi Minisztérium mozgósítási osztálya elvetette az elgondolást. A doni harcok során, az oda kiküldött 18 darabból csak 3 darab tért vissza. Az ott eltöltött idő, és a harcok során kiderült, hogy a páncélelhárító feladatokat nem tudja ellátni maradéktalanul. A Magyarországon maradt Nimródokat az ország területén folytatott harcokban szinte mindet kilőtték. Végül a légvédelmi tüzérséghez való áthelyezésük 1944-től folyamatosan megtörtént.

A Honvédelmi Minisztérium 1940 szeptemberében megrendelt a MÁVAG-tól 46 darab Nimródot. Még be sem fejeződött az első sorozat gyártása, 1941 októberében a HM újabb 89 darabos megrendelést adott le. Így összesen 135 darab hagyta el a gyárat. Az első sorozat felét 1942 tavaszáig leszállította a MÁVAG, a másik felét pedig 1942 júniusáig adták át. A második sorozat 70. darabját 1943 decemberében adták át. A fennmaradó 19 darabot 1944. április végéig teljesítette a gyár. A Nimród gyártásának sikerén felbuzdulva a Királyi Folyamerők is rendeltek 3 darab Nimród tornyot 1943 végén. A 3 tornyot 1944-ben a Csobánka vontatóra, a Szeged tengerjáró hajóra, és a Szeged őrnaszádra szerelték fel. Az első sorozat rendszámai H055-től H100-ig tartott. A második sorozat rendszámai 1H630-tól 1H718-ig tartott. Jelen pillanatban 1darab Nimród található Magyarországon, amit 2010-ben teljesen felújítottak, és eredetileg az 1H631-es rendszám az övé. 2013-ban a kecskeméti repülőnapon került kiállításra, nagy sikert aratott az esemény ideje alatt.

A páncéltest 5320 mm hosszú. Ez a hosszúság 570 mm-rel több, mint a Toldinál. A fenéklemezt 6 mm vastag páncéllemez alkotja. Ebbe csatlakozik bele az a 80 fokban megdöntött kis lemezrész, aminek már 10 mm a vastagsága. Ez a kis elem köti össze a fenéklemezt, és a 30 fokban megdöntött frontlemezt. A frontlemez vastagságát növelték 3 mm-rel, ezért itt már 13 mm-es vastagságról beszélünk. Ez a szám nem változott a Toldihoz képest. A frontlemez egy vízszintes lemezzel folytatódik, aminél nem változtattak a vastagságon. Utána a vezető kémlelőnyílása mögötti lemez jön, ami szintén 13 mm vastag. A páncéltest teteje (nem összetévesztendő a torony tetejével) szintén 6 mm vastag, mint a fenéklemez. A páncéltest magassága 1350 mm. Ebben a magasságban benne van a vezető kémlelőnyílása mögötti lemez is. A páncéltest teteje a torony hátuljáig egyenes, onnan 8 fokos döntésben folytatódik a test végéig. A hátsó farlemezhez, ami 10 mm vastag és 60 fokos dőlésszögű, egy kis 80 fokos dőlésszögű szintén 10 mm vastag lemezt illesztettek. Valójában ez a kis lemez köti össze a farlemezt a páncéltest tetőlemezével. A Nimród testének mindkét oldala 10 mm vastag, ennek az oka az, hogy nem az első vonalban tevékenykedett, mint a Toldi. A Toldi szélességén (ami az alapot adta a Nimródhoz), a megváltozott feladat miatt szintén változtatni kellett. Ezért a Nimród 160 mm-rel szélesebb, így a szélessége 2300 mm-re növekedett. A szélesítésre a torony miatt volt szükség, hiszen a nagyobb fegyver és a megnövelt személyzet több helyet igényelt. A frontlemez baloldalán található golyóálló szellőzőnyílás a kormánymű és a sebességváltó megfelelő hűtését segítette elő. A kormányművön nem változtattak semmit, a kormányzás kormánykerékkel történt. (a Toldinál viszont egy magyar fejlesztésűt építettek be hogy álló helyzetben is meg tudjon fordulni) Ugyanitt középen a Toldihoz hasonlóan megtalálható a fényszóróvédő páncélrostély, és közvetlenül alatta egy szerelőnyílás a kormánymű javításához és állításához. További változás hogy a Nimródnál elhagyták az alsó frontlemezen kialakított szerelőnyílást és burkolatát. A fényszórók a páncélrostéllyal egy vonalban, a frontlemez melletti sárvédő lemezre lettek felszerelve.

A torony méreteiben és kialakításában is nagy eltérést mutat az eredeti svéd L-62-höz képest. Az ok, hogy más milyen a torony az pont a legénység megnövekedett számából és a kettős feladatából fakadt. A Nimród tornya hosszabb és magasabb, mint a svéd típusé. A torony 2840 mm hosszú, és 880 mm magas. A svéd toronyhoz képest a Nimród tornya 540 mm-rel hosszabb és 220 mm-rel magasabb. A két torony alakja is nagy különbséget mutat. A torony frontlemezének a dőlésszöge 65 fok, a vastagsága 10mm, de az ágyú körüli kis ferde rész az 13 mm vastag. A torony hátulját egy 86 fokos dőlésszögű 10 mm vastag lemezzel zárták le. Az L-62-nél a frontlemez dőlésszöge szintén 65 fok, de a hátulja is az előnyösebb 69 fokos lemezzel van lezárva. A torony vonalvezetése a frontlemeztől egyenesen folytatódik a torony 1/3-áig, onnan 40 fokos szögben végigmenve csatlakozik a torony hátsó lemezéhez. Ez a hátrafelé csökkenő magasságú torony kialakítás tette aztán jellegzetessé a Nimródot. Mivel a Nimródnak nyitott a tornya, ezért itt a tetőpáncéltól eltekinthetünk. Az L-62 tornyához képest a Nimród tornya hátra felé 240 mm-rel, előre felé pedig 300 mm-rel hosszabb. A tornyot hátrafelé azért kellett megnövelni, hogy az a plusz 1 ember is elférjen. A toronygyűrű átmérője 2000 mm, ami elegendő ahhoz, hogy a főfegyver elférjen rajta, és a kezelők is végezhessék a dolgukat. A toronyban 5 fő kapott helyet. A parancsnok, a 2 tüzér, aki a löveget kezelte, és a 2 irányzó (megfigyelő, tűzvezető). Azért kellett 2 irányzó, mert a légi célok elleni bemérés bonyolultabb művelet volt, mint a földi célpontoknak a bemérése. Eredetileg 1irányzó adta meg a lőelemeket, de ezzel az volt a baj, hogy a tüzelés megkezdése után már nem tudok módosítani rajta. Ugyanis a lövedékek megfigyelése teljesen lekötötte a figyelmét. De ha 2 ember végzi a célzást, akkor az egyik irányzó (tűzvezető) kezeli az irányzékot, addig a másik irányzó (megfigyelő) megfigyeli a lövedékeket. A speciális megfigyelő távcső segítségével a megfigyelő meg tudta mondani, hogy mennyit kell változati a pontosabb találatokhoz és a tűzvezető ennek fényében állított az irányzékon. A vezető a páncéltestben elől jobb oldalt ült. Hogy a vezető feje harctevékenység közben is védve legyen a nem kívánt káros hatásoktól, egy külön figyelőkupolát kapott, ami a frontlemez felett volt. Ez a kupola, egy forgócsappal félrehajthatóra lett kialakítva, hogyha nincs, szükség a használatára ne legyen útban. A kommunikációt R5-M típusú rádióval tartották a parancsnoksággal és a többi járművel. A torony frontlemezének mindkét oldalon van 1-1 nyílás. Ezek a nyílások a célzókészülékek optikai részei miatt lett kialakítva.

A futóművön változtatni kellett a többletsúly és a hosszabb test miatt. Ez a változtatás a lengéscsillapítást nem érintette. Továbbra is megmaradt a lengőkarokhoz csatlakozó torziós rugó, ahol nincs torziós rugó ott a lengőkar túlzott mozgását gumi ütközőbakokkal csillapították. A változtatás nagyban érintette a futógörgőket. Mert itt nem 4 darab gumiperemes iker-futógörgő van oldalanként, aminek 600 mm az átmérője, hanem már 5 darab. De ezeknek már csak 500 mm az átmérője, viszont a felülete (gumiperemes) és az elrendezése (iker-futógörgő) nem változott. A futógörgők ennél nem 6 küllősek, mint a Toldinál. A méretcsökkenés miatt 1 küllővel kevesebb van, tehát már csak 5 küllősek a futógörgők. Az első négy futógörgő-pár egymástól egyenlő távolságra van. Ez a távolság, ha a görgők középpontját nézzük, akkor 750 mm. Viszont ha az utolsónál már nem 750 mm, ott már csak 675 mm a távolság. A hasmagasság megmaradt 350 mm-nek, ez szintén nem változott a Toldikhoz viszonyítva. A lánctámasztó görgők is megszaporodtak 1 párral, így oldalanként már 3 darab van. A méretük, ha nem is sokat, de változott a Toldihoz képest. A Toldinál 200mm átmérőjű volt, itt már 210 mm átmérőjű lett. Az első támasztógörgő az első és a második futógörgő között felül helyezkedik el. A második támasztógörgő a majdnem harmadik futógörgő felett található. A harmadik támasztógörgő pedig az nem sokkal ötödik futógörgő előtt van. A legnagyobb kerék a lánchajtó kerék, ezen is változtattak. A Toldiban ez egy 28 fogas 775 mm átmérőjű kerék volt, de a Nimródban ez már csak 22 fogas és 100 mm-rel kisebb átmérőjű, tehát 675 mm-es. A hátsó láncfeszítő görgő sem kerülhette el azt, hogy egy kicsit megváltoztassák a méreteit. A méret változás itt is karcsúsítást jelent, szám szerint 100 mm-t csökkent az átmérője a Toldihoz képest. Így már nem 625 mm átmérőjű, hanem csak 525 mm-es. A lánctalp méretei nem változtak a Toldihoz képest, az maradt a 286 mm szélesség és 65 mm hosszúság tagonként. A tagok száma viszont több lett, mivel a test hosszabb, mint a Toldinál. A Toldinál 125 tagból állt össze a teljes lánctalp, míg a Nimródnál 132 tagos a lánctalp. Ezekkel a mutatókkal a fajlagos talajnyomása 0,57-0,60 kg/cm2 között változik.

A Nimródot kétféle motorral gyártották. A motor mindkét esetben azonos helyen és elrendezésben került beszerelésre. Az erőforrás a páncéltest hátulján volt elhelyezve és kb. 600 kg-ot nyomott. Az első sorozat, ami 46 darabot jelentett, abban az eredeti Büssing NAG Type L8 V/36 típusú motor volt. (a Büssing NAG nemcsak motorokat gyártott, hanem teherautókat is. ) Ez a motor ugyanaz, mint amit a Toldi könnyű harckocsik nagy többségében is használtak. Ez a motor egy 7913 cm3-es 8 hengeres és vízhűtéses „V” elrendezésű erőforrás. A motor benzinüzemű, legnagyobb teljesítménye 160 Le, a sűrítési aránya 1:5,25. A teljesítményhez tartozó fordulatszáma 2700 ford./perc, fajlagos teljesítménye 14 Le/t. A motor hűtőrendszerének a kapacitása 60 liter hűtővíz (összehasonlításul, egy 1600 cm3-es benzines motornak manapság 8,5 liter körül van). A motor igen tekintélyes 470 Nm-es nyomatékkal rendelkezett, a hengerek furat/löket aránya 107/110 mm. Ezzel a motorral a Nimród 46 km/h sebesség elérésére volt képes. Az üzemanyag mennyiségén nem változtattak, megmaradt a 253 liter, amit 3 tartályban osztottak szét.

A főtartályban 193 liter üzemanyag fért el, a két kicsiben pedig 26 és 34 liter hajtóanyagot lehetett tölteni. A sebességváltón szintén nem változtattak a Toldikhoz képest, így itt is maradt az 5 előre és 1 hátra fokozat (jellemzően a németekre, a Marder II.-ben már 6+1 fokozatú váltót találhatunk). A másik motor az már hazai gyártású, az eredeti Büssing NAG motor licence által gyártott változata, amit Ganz VIII VGT 107 névre kereszteltek. Ezt a motort a második sorozatba építettek be, amiből további 89 darabot rendeltek. A Ganz VIII –as motornak a teljesítménye 155 Le, hengerűrtartalma 7910 cm3. A Furat/löket nem változott a Büssing NAG-hoz képest, maradt a 107/110 mm. Ennek a motornak is 8 hengere van és ugyan úgy „V” elrendezésű. A kipufogócsöveket, amiből 2 darab volt, a hátsó ferde farlemezen helyezték el. A motortér tetőt a torony hátsó lemezéhez lehetett felhajtani. A kipufogódobok egymás alá kissé eltolva egymástól voltak felszerelve. A felül lévő dobhoz, ami a farlemez bal szélétől indult, jobb oldalról csatlakozott az a cső, ami a motorból jött. A dob utáni csőrész 90 fokot kanyarodik felfelé, és a Nimród testének leghátulján oldalt vezették ki. Az alul lévő dobhoz, ami a farlemez jobb szélétől indult, bal oldalról csatlakozott az a cső, ami a motorból jött. Ezt a csövet a felül lévő kipufogódob utáni csőrész felett vezették át. A dob utáni csőrész itt is 90 fokot kanyarodik felfelé, és a test hátulján szintén oldalt került kivezetésre.

A Nimród maximális sebessége 46 km/h, de ezt úton érte el. Terepen már csak 25 km/h sebességgel tudott haladni. A legkisebb fordulási sugara kb. 5 méter volt. A lejtőmászó képessége 40 fok. A lépcsőmászó képessége 0,60 m. Az árokáthidaló képessége kereken 2 méter. Az oldaldőlés határa maximálisan 22 fok. Előkészítés nélkül a 70 cm mély vízen is átment gond nélkül (gázló képesség). Egy tank üzemanyaggal maximum 200 km megtételére volt képes.

A 40 mm-es 36M légvédelmi ágyút a svéd Bofors cég fejlesztette ki. Az ágyú bemutatására akkor került sor, amikor egy magyar bizottság éppen a gyárban tett látogatást 1935-ben. Bár az ágyú a haditengerészet részére lett kifejlesztve, a bizottság érdeklődését mégis felkeltette. A bizottság azon kérdésére, hogy lehetne-e szárazföldön is használni a gyártó határozott igennel felelt. A szükséges módosításokat ingyen elvégeznék, hogyha a magyar felet komolyan érdekelne a vásárlás. Miután a Haditechnikai Intézet a gépágyút megfelelőnek találta a honi csapatok részére, és a magyar ipar tudna ilyet gyártani különösebb gond nélkül, ezért kérték az ágyú átszerkesztését. A svédeknek csak annyi kérésük volt, hogy a próba lövészetek során az elhasznált lőszert térítsék meg. A magyarok erre 15.000 pengőt különítettek el. A hazai gyártás megkezdése előtt, csak korszerű lövedékgyártó gépeket kellett beszerezni.

A svédek még a licence jogokat is hajlandóak voltak eladni, ezért 600.000 svéd koronát kértek és kaptak. Ennek a gépágyúnak a beszerzésére azért volt szükség, mert a kis és közepes magasságú légvédelem (2000-4000 m magasság) a 30-as évek közepén megoldatlan probléma volt. A hazai gyártást a MÁVAG vállalta, az 1936-os árakon számolva (minden kész gépágyút) 47.000 pengőért. A Honvédelmi Minisztérium 1936-ban a MÁVAG-tól megrendelt 112 gépágyút és 224 cserecsövet 7.086.816 pengőért. A tartalék alkatrészek 136.680 pengőbe, és a 65.000 darab 40 mm-es repeszgránát további 2.275.000 pengőbe került. 1937 novemberére már 58 darab gépágyú készült el a MÁVAG gyárában. A gépágyú sikerességét jól mutatja, hogy 1942 végére már 1085 darabra adtak le rendelést. Ebben a tételben a németeknek szánt 227 darab is benne volt. Cserébe a németektől 160 darab 75 mm-es páncéltörő ágyút kaptunk. A lövegpajzs kérdése csak 1942-ben találtak megoldást, pedig a Haditechnikai Intézet már 1940-ben kérte a vontatott változatok lövegpajzzsal és sárhányóval való ellátását. A lövegpajzs egy 6 mm vastag csökkentett nikkel tartalmú páncéllemez volt. Ennek előállítási költsége 1050 pengőbe, a vontatott változatokhoz járó sárvédők 1190 pengőbe került gépágyúként. Ez a kiegészítő csomag a vontatott változatoknál további 300 kilóval növelte meg a gépágyú tömegét. Azokat a változatokat, amiket lövegpajzzsal láttak el, a Haditechnikai Intézet 36/40M. gépágyúnak nevezte el. A Nimródban található 36M. gépágyú csőemelkedési szöge -5 és +90 fok között volt állítható. A cső hossza 2000 mm, a lángrejtőé pedig 250 mm. A csőfar hossza 150 mm, a cső tömege 105 kg. A cső huzagolt kivitelű, a barázdák száma 16. Az űrmérethossz L/50. Tűzgyorsasága 120 lövés/perc, a lövedék kezdősebessége 850 m/s. Páncélvadász feladatkörben 500 m-ről a 36 mm vastag páncél átütésére volt képes. A teljes töltény tömege 2,10 kg, de maga a lövedék 1 kg súlyú. A nyomjelzős lövedékei 12 másodperc múlva automatikusan felrobbantak, ha célt tévesztettek. Az irányzékáról azt érdemes tudni, hogy be lehetett állítani a repülési irányt, a céltávolságot, a célsebességet, és a zuhanást vagy emelkedést is. A töltényeket egy tárba kellett betölteni, táranként 4 darabot. A betöltött tárat egy sínbe kellett behelyezni, ami körül ölelte a tárat.

Végezetül egy összehasonlító táblázat egy a kornak megfelelő, idegen hadseregben rendszeresített hasonló járművel:

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.