HÍREK : Bártfai Szabó László: AZ UTOLSÓ EMBERIG |
Bártfai Szabó László: AZ UTOLSÓ EMBERIG
Compibácsi 2014.01.26. 11:36
Bártfai Szabó László - AZ UTOLSÓ EMBERIG: A mai nappal egy új sorozatot indítunk az oldalon, amelyben Compibácsi ajánlásait olvashatjátok egy-egy rendkívüli és olvasásra érdemes könyvvel kapcsolatban. Az első ilyen ajánló a Don menti harcokat mutatja be annak minden viszontagságával, realisztikus számvetéseivel. A történet ott kezdődik, amikor még Magyarországon a Szamos folyó partján gyakorlatozik századával. Aztán jön a parancs, hogy irány a frontra.
Ezt a könyvet egy 10 darabos csomag részeként vettem meg. Elsődlegesen nem ezt a könyvet kerestem azelőtt még csak nem is hallottam róla. Ezért sokáig nem is foglalkoztam vele, mert nem tartottam fontosnak. Nagy hiba volt most már elmondhatom. Amikor már nem nagyon volt, mint olvasnom csak akkor vettem a kezembe a vásárlástól számított fél év múlva. Az elején egyébként azt hittem, hogy egy naplószerűen megírt könyvvel lesz dolgom de hatalmasat tévedtem (aminek utólag nagyon örültem).
Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet azon vettem észre magamat hogy folyton olvasom ahogy van egy kis időm. Ha csak 1-2 oldalt olvashattam belőle, már akkor is elővettem. Komolyan mondom, ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia, akinek módja és lehetősége van rá. Mert nem fogja megbánni ezt én, garantálom (már ha a szavam ér valamit).
A bevezető elég tartalmas és sok kiegészítő adattal lát el minket az indulással és a Don menti harcokkal kapcsolatban. De még egy helyzetértékelést is tartalmaz ahol az adatok alátámasztására a forrásanyagot is megjelöli. Ezt követően pár oldalban maga az író az aki kifejti a nézeteit, a könyv megírásának körülményeit, és az okát annak amiért tollat ragadva nekilátott hogy papírra vesse emlékeit.
A könyv szerzője tartalomjegyzéket készítve, fejezetekre és minden jelentős mozzanatot alcímekkel ellátva írta meg ezt a felejthetetlen könyvet. A cselekmények szakaszokra vannak bontva már a legelejétől kezdve.
A történet ott kezdődik, amikor még Magyarországon a Szamos folyó partján gyakorlatozik századával. Aztán jön a parancs, hogy irány a frontra. A frontra vezető út minden említésre méltó részéről beszámol az író. De talán pont ez az, amiért nem lehet letenni ezt a könyvet. Egy olyan világot ír le amit mi sokan csak a fekete-fehér filmhíradóból láthatunk és azokból a könyvekből olvashatunk amik csak ezzel foglalkoznak. Több térképet mellékel amin, nyomon követhető minden, amiről olvasunk.
A Kurszkig vezető út tele van izgalmakkal és eseményekkel. Mert csak addig mentek vonattal. Utána gyalogmenet volt a Donnig. Ami útközben történt az is részletesen leírja.
A Donnál töltött idő alatt bemutatja azokat a körülményeket, amivel találkozott, és mint tiszt egy nagyon is tárgyilagos helyzetértékelésben mutatja be a védelem minden részét. Leírja, hogy mivel teltek a napok és hogy milyen feladatokat kellett megoldani abban a helyzetben. Ezután ír a katasztrófáról és az áttörés körülményeiről, és arról hogy az írónak milyen szerepe volt az eseményekben. Ezután jön a "nagy visszavonulás".
Ennél szívszorítóbb és fájdalmakban teli részt ritkán olvas az ember (ez nem nyáltól csöpögő rész). Az összes bajról, emberi sors, és mindenről említést tesz, ami megnehezítette a célhoz vezető útjukat. Amikor ki kell törni a bekerítésből, amikor a -25 fokos hidegben napi 30-40 kilométert gyalogolnak. Nem siklik át azon a részen sem, amikor az egyik katonáját elég súlyos büntetésben részesíti. De leírja, hogy mi történt, amikor német alárendeltsége kerültek és hogyan állt ki a századáért ebben a szituációban.
Elolvasható továbbá hogyan vonultak be Novij Oszkolba és a azokról az esetekről amik egy ilyen visszavonulás során megtörténnek. Értékes beszámolót kapunk az utóvédharcokról, a korocsai kitörés eseményeiről, és a belgorodi kivonulásról is. Meg kell említeni még azt a részt, amikor már nyugodtabb körülmények között menetelnek a kivonási ponthoz, és amikor találkoztak olasz katonákkal. A könyvzáró részében a katona kötelességéről és lelkivilágába enged bepillantást a szerző az átélt, személyes tapasztalatai alapján. A fájó búcsút is leírja, amikor elhagyja a századot és a bajtársait.
Én annyit mondhatok, aki nem olvasta el az nem tudja, hogy miről marad le és mit veszít (szerintem).
Zámbó Emil Zoltán (Compibácsi)
|