Az M3 Lee és Grant közepes harckocsi

Ennek a harckocsinak a gyökerei a 40-es évek előtti időből származnak. Ugyanis a Lee egy olyan elődtípusok továbbfejlesztésének az eredménye, ami hadrendbe sem állt vagy csak kis szériában készült. Az első ilyen típus az M2 Light volt. Az M2 L fejlesztése 1935-ban kezdődött a Rock Island Arsenal üzemében. Ez a típus több frissítést is megélt egészen az M2A4-ig. 

Az M2 L sorozatból 696 darabot gyártottak. Érdekességképp megemlítendő hogy az M2A4 L végig szolgálta a háborút és 375 darabot gyártottak belőle. Még ezen kívül Anglia kapott 100 darabot, amit a Távol-keleti gyarmatokon használt. Mint könnyű tank megtartotta fő előnyét a mozgékonyságot és a kitűnő futóművét az utód típusok is megörökölték. Az M2 L szériából fejlesztették ki az M2 Medium családot. Ennek a fejlesztése párhuzamosan folyt az M2 L-lel azt kipróbálva, hogy hogyan lehetne kialakítani egy használható közepes harckocsit.

Míg az M2 L sorozat tömege 12 tonna körül volt, addig az M2 M már 18,5 tonna súlyú volt. A páncélzaton sok helyen sokat vastagítottak, mert az M2 L-nek a legvastagabb pontján 25 mm volt a páncél addig az M2 M már elérte a hihetetlennek tűnő 50 mm-t is. A fegyverzet nem sokat változott, mert mind a két típus megkapta a 37 mm-es M5-ös ágyút (az M2 L-nél csak az A4-es széria, míg az M2 M-nél már alapból ezt kapta).
Kezdetben az M2 L több tornyos kialakítású volt az M2 M-nél már egy tornyos kialakításra törekedtek. A személyzet tekintetében is látványos a növekedés. Az M2 L-nél 4 fős legénység volt, ellenben az M2 M-nél ahol szokatlanul „sok” 6 fős volt a kezelők száma.
Meghajtás terén is változtattak az M2 M javára. Mert az M2 L-ben egy 7 hengeres 250 Le-s csillag motor volt, amit a repülőgép iparból vettek át. A Continental W-670 9A helyett egy Wright R975 EC2 9 hengeres léghűtéses motort kapott, ami alapból 350 Le-s volt és 15,9 literes. Mind a két változat 5+1 fokozatú váltóval volt szerelve, de a M2 M már szinkronizált volt (a fogaskerék és a tengelye azonos fordulatra való fékezésről van szó, hogy a fokozatba kapcsolás minél simább legyen). Az M2 M-ből összesen 112 darab készült el. Megjegyzendő hogy eredetileg 1000 darabot akartak belőle rendelni.

Az M2 M fejlesztésébe 1938-ban fogtak hozzá. A fejlesztés rohamtempóban haladt és ennek eredménye gyanánt 1939 júniusában bemutatták a kész példányokat. A szakértők úgy ítélték meg, hogy technológiailag nem történt számottevő előrelépés, és szerintük technikai újdonság nem került beépítésre. A szakemberek a továbbfejlesztést javasolták és e mellett is döntöttek. A legyártott példányok nem mentek veszendőbe, mert ezeken oktatták a jövőben a harckocsizó személyzetet. Az M2 M átesett egy kisebb ráncfelvarráson M2A1 M néven. 
Ez a változat tágasabb tornyot és a gyengén páncélozott helyeken (a legvékonyabb részeken 6,5 mm vastag volt eredetileg ezt emelték fel 10 mm-re) további páncélozást kapott. A motorhoz is hozzányúltak és annyit változtattak rajta, hogy egy kompresszorral további 50 Le-t kapott. A módosított toronyba több lőszer fért be mert eredetileg 200 darab volt a kiszabat. Az M2A1 M-ből 94 darabot készítettek. A maradék 18 darab volt az első nullszériás példányok (M2 M). A kiegészítő fegyverzetként 7 darab (igen ennyi!) 0,30-as kaliberű Browning géppuska szolgált. De az A1-es változatra még további 2 darabot lehetett beépíteni. Ezen felül a torony tetejére egy 0,50-es kaliberűt is felszerelhettek. A géppuskákhoz összesen közel 9000 darab lőszer volt kiadva. Miután a továbbfejlesztés mellett döntöttek ki kellett találni, hogy milyen irányban haladjanak a fejlesztések. Logikusan először a fegyverzeten kellett változtatni, hiszen az M2 M egyik nagy hibája a nem megfelelő tűzerő volt.

M3 Lee

Miután az Amerikai szakemberek 1940 májusában figyelemmel kísérték Franciaország megszállását azonnal eldöntötték, hogy ide már nem elég a 37 mm-es ágyú. Ezért keresni kellett egy nagyobbat ágyút. Csakhogy átnézve az alkalmazható ágyúk listáját kiderült, hogy nincs megfelelő tűzerejű. Ekkor egy szükségmegoldást alkalmazva, mint ahogy ezt a harckocsit is egy szükségmegoldás „szülte”, a franciák egy 75 mm-es tábori ágyúját megszemlélve kiderült, hogyha átalakítják, akkor alkalmassá válik harckocsiba is. Viszont egy másik gondot is magával hozott az ágyú. Mivel a toronyba csak 37 mm-es ágyú fér el és a tornyot áttervezni már nincs, sem mód sem lehetőség ezért más nem lévén marad a páncéltestbe történő beszerelés. Az M3 Lee-t nagyon rövid idő alatt fejlesztették ki.

A részletes fejlesztést 1940 júliusában kezdték el és 1941 márciusára már készen voltak az első darabok. A gyors és eredményes franciaországi német hadjárat rávilágított arra a tényre hogy a jelenleginél jobb erősebb és nagyobb tűzerejű harckocsi kell. Ezért 1940. június végén az amerikai kongresszus 21 millió dollárt irányzott elő az eredményes harckocsifejlesztésre. A kiindulási alapot az M2A1 M adta és ezt a harckocsit formálták át. A páncéltestet meghosszabbították a löveg miatt és ugyanezen ok miatt kellett megszélesíteni és megmagasítani is. A hossza 30 cm-rel, a szélessége 13 cm-rel, a magassága 29 cm-rel növekedett meg. A futóművet csak kis mértékben, a plusz 10 tonna miatt kellett módosítani, mert az egy remek konstrukció volt. A futómű oldalanként 6 darab gumiperemes futógörgőből áll, amihez függőleges spirálrugós felfüggesztés tartozik. Elől 13 fogas lánchajtó kerék és hátul a láncfeszítő kerék található. A felfüggesztés felső szárainál 1 darab kisméretű, szintén gumiperemes lánctámasztó görgő volt. A test két oldalán és a torony tetején lehetett a harckocsiba be illetve kiszállni. A jó futómű és a széles lánctalpak miatt a fajlagos talajnyomása 0,87-0,93 kg/cm2 között változott változattól függően.

A tábornok úr gázlómélysége 100 cm, a hasmagassága 43 cm, árokáthidaló képessége 230 cm. Lejtőmászó képessége 60 fok. A lánctalpak felfekvési hossza 373 cm, a lánctalpak szélessége 42 cm. A lánctalpak oldalanként 80 tagból állnak, a lépcsőmászó képessége pedig 0,6 m. A páncéltest alján, a fenéklemezen is volt egy kisméretű búvó nyílás, de ez csak vészhelyzetre volt kitalálva. A harckocsi hossza 5640 mm, szélessége 2720 mm magassága 3120 mm volt. Amit az angolok kaptak a módosított torony miatt az csak 2850 mm magas volt. A páncéltest homogén acélból készült amit hengereltek a kellő vastagságra (az alacsony széntartalom és más tulajdonság javító anyagok hozzáadása miatt acél az acél). A meghajtásról több fajta motor is gondoskodott. 

A legelterjedtebb motor a Wright Continental R975 EC 2 típusú 9 hengeres csillag motor. Ennek a hengerűrtartalma 15,9 Liter és 340-360 Le volt a teljesítménye. Ezt a teljesítményt 2400 ford./percen adta le és 800-810 Nm-es nyomatékkal rendelkezett. A motort a repülőgépiparból vették át azzal a különbséggel hogy a teljesítményfokozó légsűrítőt eltávolították róla. A motor 4 ütemű és benzinüzemű. Létezett neki turbótöltős változata is ami kereken 400 Le-s volt. A második legelterjedtebb motor a Detroit Diesel által gyártott GM 6046 típusú dízel motor. Ez két darab soros 6 hengeres 7 literes motort jelentett amit hosszában építettek be a harckocsikba. A két soros motor egy közös házban van elhelyezve de külön főtengelyekkel rendelkeztek. 

A motorok azonos fordulaton dolgoztak és elég közel voltak egymáshoz hogy csak egy kuplungot és váltót kellett hozzácsatlakoztatni. A két motor együttes ereje 380-410 Le leadására volt képes. A teljesítményhez tartozó fordulatszám 2100 ford./perc, 900-1000 Nm nyomaték mellett. Érdekesség hogy ez a motor nem négyütemű volt hanem csak kétütemű. A két motor együttes tömege minden tartozékával és folyadékokkal feltöltve jelentős volt, mert majdnem 2 tonnát nyomtak. Az üzemanyag mennyisége 560 és 670 liter között változott típustól függően.

A dízel üzeműek kapták a kisebb tartályt, a benzinesek a nagyobbat. Az üzemanyag tartály a motortérben a motor mögött a hátfal felső részéhez volt rögzítve. A motortér a torony mögött volt kialakítva. Két különböző helyről is lehetett szerelni. Az egyik a torony mögötti rácsozott fedél a test tetején volt. A másik a harckocsi hátulján volt egy kétszárnyas ajtó formájában. Erre azért volt szükség mert így könnyebben lehetett a motort cserélni és az alkatrész beszerelésnél több hely állt rendelkezésre. A kipufogókat mert kettő volt belőle a hátsó dupla szárnyas szerelőajtó fölött vezették ki. A váltó és a kormánymű mindegyikben ugyanaz volt. A váltó kisebb módosításokkal az M2 M-ből jött át. Ugyanazt az 5+1 fokozatú szinkronizált váltót használták. A kormánymű a differenciálművel és az osztóművel volt szoros kapcsolatban, mert ezt is két karral lehetett kormányozni mint a legtöbb harckocsit. 
Valamelyik kar meghúzásával vagy előrenyomásával le lehetett lassítani vagy fel lehetett gyorsítani az karhoz tartozó lánctalpat és így tudott fordulni vagy irányt változtatni a harckocsi. De térjünk vissza egy kicsit az ágyúra. Mint már volt róla szó az ágyú nem amerikai fejlesztés, hanem Francia. Az eredeti ágyú tömege 659 kg volt mindennel együtt. Ha csak a csövet, a bölcsőt, és a zárat nézzük, akkor máris redukálódik a súly a 659 kg-nak felére. A csőhossza 1395 mm, amit ha elosztunk az űrmérettel, ami 75 mm volt akkor máris megkapjuk az a bizonyos űrmérethossz nevű értéket, nevezetesen a L/18,6-os értéket. A lövedék kezdősebessége 450 m/s, maximális lőtávolsága 9600 m. Egy lövedék tömege 6,5 kg súlyú.

A lövedékek nem osztottak voltak, hanem egységesek (ha osztottak lettek volna, akkor máris tarackról beszélnénk). Az idő rövidsége miatt ezt az ágyút kellett átalakítani olyan módon, hogy a harckocsinak megfelelő tűzereje legyen. Első lépésként átalakították a bölcsőt, hogy kisebb helyet foglaljon el. Utána meghosszabbították a lövegcsövet 2138 mm-re. Így az űrmérethossz L/28,5-re növekedett. Talán érdemes megemlíteni hogy az ágyú 175 cm magasan került beépítésre a lánctalptól mérve. De nem csak az űrmérethossz, hanem a lövedék kezdősebessége is jócskán megnövekedett. Az eredeti 450 m/s-ról 633 m/s-ra változott. A lövedékek tömege nem változott az maradt a 6,5 kg. Az ágyú kitéríthetősége jobbra és balra tehát vízszintesen 15-15 fok, függőlegesen tehát le és fel -5 és +20 fok között lehetett változtatni. Miután kész volt a harckocsi ágyú és ezután nevezték el M2 ágyúnak már csak azt kellett eldönteni hogy hová helyezzék el a testben. A toronyba már nem tudták begyömöszölni az ágyút, hiszen a torony M2 M-ből jött és a torony nem ahhoz az ágyúhoz lett tervezve.

Az idő szűkössége miatt már nem volt lehetőség áttervezni a tornyot ezért azt nem változtatták meg. Más megoldás nem révén ezért a testbe helyezték az ágyút. De ezt a megoldást is csak ideiglenesnek szánták, amíg el nem készül az új torony és a módosított alváz. Na aztán ebből lett az M4 Sherman. Mivel az M2 Mediumnál a vezető középen ült, ezt az M3-nál nem változtatták meg, így a kazamata felépítésű test elejébe a bal oldalra még így is befért az ágyú. A test elejének a bal oldalát ehhez teljesen át kellett alakítani. Az ágyú páncélátütő képessége kifejezetten jó volt, mert 457 méterről 30 fokos becsapódási szög mellett a 60 mm vastag páncélt átütötte. De még 915 méterről is átütötte a 52 mm-t. A test páncélozottsága a kornak megfelelő volt. Ugyanis szemből nem változtatták meg, ott maradt az 51 mm. Az ágyú mellett ahol a vezetőnek a kémlelőnyílása volt, ott 30 fokos szögben volt döntve a páncélzat. Alatta ahol a vezető géppuskája volt, ott 53 fokban döntött a páncél. Oldalt nincs döntve a páncél, de még ott is 38 mm vastagú. A legvékonyabb rész hátul van ott csak 12 mm vastag lemezek vannak. A tornyot csak kis mértékben módosították hogy komfortosabb legyen a kezelőknek.

A 37 mm-es M5-ös ágyú 360 fokban körbeforgatható volt a torony által, míg függőlegesen -7 és +60 fok között lehetett mozgatni. A páncélátütése kiváló volt a maga idejében. Ugyanis 457 méterről 30 fokos becsapódásnál bizony átütötte a 46 mm vastag páncélzatot. De még 915 méterről is 42 mm-t ütött át. A lövedék kezdősebessége egészen figyelemreméltó mert pontosan 951 m/s.
A lövedékének a súlya 0,95 kg. A torony dőlésszöge szemből 47 fok ami miatt nagy volt az esély hogy pattanjanak a hasonló kaliberű lövedékek róla. Oldalt már csak 5 fok volt ez a szög és hátul szintén 5 fok volt a torony dőlésszöge. Az angol változatoknál a tornyot megnagyobbították és egy kis púpot kapott a hátuljára hogy a rádió és egyéb szerelvényei beférjenek. A torony forgási sebessége 18 fok/ másodperc volt.

A torony forgatása egy külön hidraulikus (olaj) rendszerrel történt ami független volt a harckocsi motorjától. Baj esetén kézileg is lehetett forgatni a tornyot a tekerőkerekes módszerrel. A torony nem homogén acélból készült mint a test hanem öntöttvasból (az öntöttvasak egyik csoportja a szürke vas, amit itt is alkalmaztak). Az ágyúkról még jó tudni azt hogy mindkettő stabilizátorral volt ellátva. Így lehetett velük menetből is tüzelni, és pontosabb a lövés még akkor is ha valami terepakadály miatt ferdén áll a harckocsi. A géppuskákról még annyit hogy változattól függően 4 és 5 darab között változott. Azokat a változatokat amelyeket az angolok használtak azoknál a torony feletti géppuska lekerült. Minden esetben volt vezetőnél 2 db M1919A4 0.30-as kaliberű géppuska és a toronyban szintén 2 db ugyanilyen. A toronyba egy a 37 mm-es ágyú mellett és egy alatta.

A legénység a WoT-tal ellentétben nem mindenhol volt 6 fő hanem 7 (hét). Az angoloknál és a szovjeteknél volt 6 fő a legénység. Az amerikaiak szinte végig 7 fővel használták. A vezető és a parancsnok személye adott. A rádiós is fix személy aki az adó-vevő mellett a vezetőnél lévő géppuskát is kezelte. A rádiós a vezető mögött balra átlósan ült. A 75 mm-es ágyúhoz 2 ember kellett. Egy aki célzott és egy aki töltötte. A toronyba a parancsnok és a 37 mm-es ágyú irányzója és töltő kezelője tartózkodott. Az utolsó szériához egy módosított hosszabb csövű löveget építettek be.

A módosított ágyút M3 néven rendszeresítették és az M2 ágyú átdolgozott feljavított változata volt. A lövegcsövet meghosszabbították 2812 mm-re így az űrmérethossz elérte a L/37,5 értéket. A hosszabb csővel és a módosításokkal nőtt az ágyú tömege. Az ágyú 410 kg-ra hízott, és a lövedék kezdősebessége 700 m/s-ra módosult. Ezekkel a változásokkal a páncélátütés is növekedett. Most már 457 méterről a 71 mm vastag páncélt is átütötte 30 fokos becsapódás mellett. De 915 méterről szintén 30 fokos becsapódás mellett már a 60 miliméter átütésére is alkalmassá vált. A lőszer javadalmazás elég bőséges volt.
A 75 mm-es ágyúhoz 40 lőszert tároltak a küzdőtérben a 75 mm-es ágyú alatti fémládában. A vezető melletti dupla csövű géppuskáknál is volt egy dobozka ahol 5-10 darab 75 mm-es lövedéket tároltak.
A 37 mm-es ágyúhoz 175-180 darab lőszer tartozott amit a küzdőtér különböző részeiben tartottak. Ilyen helyek voltak a torony oldalfalain kialakított "zsebek" amikbe állítva 60-70 lőszer fér.
További tárolóhely a rádiós ülőhelye mögötti falon fejmagasságban lévő tárolódoboz amiben fektetve 40-45 lőszer fért bele. A rádiós ülése mögött a padlón szintén volt egy doboz amibe állítva 20-25 lőszer volt elhelyezve. A 37 mm-es ágyú irányzója lábánál szintén volt egy doboz amibe fektetve menetiránnyal ellentétesen elhelyezve szintén 40-45 lőszer fért el. A 0.30-as kaliberű géppuskákhoz a küzdőtérben 3 különböző helyen tartották a töltényeket. Az egyik ilyen hely a 75 mm-es ágyú irányzójának lábánál lévő ládában volt. A másik a rádiós ülése alatti ládában volt itt tartották a 9000 lőszer felét, míg a harmadik legkisebb ládában ami szintén a rádiós ülése mögött volt a 37 mm-es löszeres ládához rögzítve.

A harckocsi első bemutatkozása 1942. májusában történt Afrikában, azon belül Egyiptomban amikor az Angol 8. hadsereg soraiban megjelent. Ez volt az első 170 darab amit az angolok kaptak a Land-Lease törvény értelmében. Viszont a júniusi Gazala állásoknál folytatott csatákban már részt vett. A szovjet Vörös Hadsereg is használta a harckocsit nagy számban mert 1942-ben 1385 M3 Lee tankot kapott. Ez a tank végigharcolta világháborút és utána még szolgálatban volt több országban is.

Az angol változatokat a Baldwin gyárakban készítették. Amiket az amerikaiak használtak pedig a Rock Island Arsenal, a American Locomotiv Co., Chrysler Detroit Tank Arsenal üzemeiben készültek. Egy M3 Lee harckocsi ára 1940-es áron 55.000 dollárba került. 5 változatban készült a harckocsi de csak minimálisak voltak a változtatások. Ilyen a szegecselt vagy hegesztett test, benzin vagy dízel motor, vagy erősebb ágyú, bizonyos részeken öntöttvas alkalmazása.

Változatok: 

M3 Lee (alap változat) : darabszám: 4700 darab; gyártó: Rock Island Arsenal, Chrysler Detroit Tank Arsenal, American Locomotive Co. szegecselt test, öntöttvas torony, hengerelt homogén acél test.

M3A1 Lee : darabszám: 300 darab; gyártó: American Locomotive Co. szegecselt test, részben öntöttvas és részben hengerelt homogén acél test, öntöttvas torony.

M3A2 Lee III. : darabszám: 12 darab; gyártó: Rock Island Arsenal, Baldwin Locomotive Works. hegesztett test, minden más változatlan maradt.

M3A3 Lee IV. : darabszám: 322 darab; gyártó: Baldwin Locomotive Works, hegesztett test, General Motors 6046 típusú dízelmotorral, ami valójában 2 darab soros 6 hengeses 6-71 típusú teherautó dízelmotor, 375 Le teljesítmény és 2100 ford/perc, 900 Nm nyomaték, 560 Liter gázolaj. 28577 kg súly.

M3A4 Lee VI. : darabszám: 109 darab; gyártó: Detroit Tank Arsenal, Chrysler A57 multibank motor: 30 hengeres motor amit 5 darab 6 hengeres soros motor felhasználásával építettek. 20,5 literes hengerűrtartalom, 470 Le 2700 ford/perc. 6,8:1 sűrítési arány Dodge karburátorok. Az 5 darab motort 1 blokkba építették össze,motoronként 4120 cm3 hengerűrtartalom.A vízhűtővel,a kuplunggal,az olajhűtővel, és a ventillátorral együtt folyadékokkal feltöltve 2384 kg súlyú volt. A nagyobb motor miatt 15 cm-rel hosszabb test. 660 Literes tank. (Lee V. nincsen, nem elírás)

M3A5 Lee (Grant II.): darabszám: 591 darab, gyártó: Baldwin Locomotive Works, hengerelt homogén acél test szegecseléssel, General Motors 6046 típusú dízelmotorral, nagyobb (L/37,5 csőhosúságú) jobb teljesítményű ágyúval.

A tank azért került fel a palettánkra, mert a Magyar Királyi Honvédség 1942-ben zsákmányolt a járműből 1 darabot ami fényképpel van hitelesítve. A fényképen egy szegecselt testű M3 Lee van nyitott oldalajtóval. A képen még 3 katona is van abból az egyik a 75 mm-es ágyúnál gugol a testen, a másik a harckocsi mellett áll elől a lánchajtó keréknél. A harmadik a toronyban van és a feje kilóg belőle. A torony a kép tanulsága szerint baloldalra elforgatott állapotban van. A harckocsi további sorsa sajnos ismeretlen, de a gyártási számát ismerjük: W-309104;

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2014.02.24. 19:31 Normen76 A magyar csapatok által zsákmányul ejtett járműről Compibácsi beszerzett egy képet. A teljes leírásban megtaláljátok mostantól !!!