|
Toldi páncélvadász
Compibácsi - Normen 2013.12.11. 19:58
A Toldi páncélvadász megalkotására azért volt szükség, mert a magyar csapatok híján voltak a megfelelő páncélelhárító fegyvereknek a páncélvadászokról nem is beszélve. A donni katasztrófa kijózanító hatású volt a magyar hadvezetés számára és egyúttal meg is mutatta, hogy korszerű páncéltörő eszközök nélkül nem lehet elvárni a gyalogos hadosztályoktól azt, hogy verjék vissza a páncélos és gépesített kötelékeket.
A Toldi páncélvadász megalkotására azért volt szükség, mert a magyar csapatok híján voltak a megfelelő páncélelhárító fegyvereknek a páncélvadászokról nem is beszélve. A donni katasztrófa kijózanító hatású volt a magyar hadvezetés számára és egyúttal meg is mutatta, hogy korszerű páncéltörő eszközök nélkül nem lehet elvárni a gyalogos hadosztályoktól azt, hogy verjék vissza a páncélos és gépesített kötelékeket.
Egy korszerű páncélvadász kialakításán a magyar hadvezetés már 1942-től lázasan dolgozott. Ennek egyik gyümölcse majd a Zrinyi II. lesz. Mivel a Toldik alkalmatlanok voltak a szovjet harckocsik elleni harcra ezért más módot kellett találni a hasznosításukra. A németek ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a Pz II. D, E, F alvázakra először zsákmányolt szovjet 1936M tábori ágyút majd ennek az ágyúnak a német változatát PaK 36(r) és később a saját fejlesztésű PaK 40/2 ágyút szerelték. Az így kialakított típust Marder II.-nek hívták. Ez a kombináció sikeresnek bizonyult, mert ezután a Pz 38(t) típust is átalakították páncélvadásszá.
Marder II
A keleti hadjárat megkezdésekor a német harckocsik 42%-a (1400 db) a Pz II. és a Pz 38(t) típusokból álltak. A magyar csapatok 1943-ban 7 darab Marder II-t kaptak a németektől. A 7 darabból 1-et a HTI kapott meg azzal a céllal, hogy alkossanak meg egy viszonylag olcsó és hasonló paraméterekkel rendelkező páncélvadászt. Az alaptípus kéznél volt a Toldik révén. Hogy a Toldiból páncélvadász legyen először is át kell építeni azokat. A kiszemelt Toldi a Ganz gyárban volt nagyjavításon miután kilőtték. Ezt a Toldit a 2. lovasdandár használta 1941 nyaráig. A fejlesztést végző embereknek túl sok mozgásterük nem volt, mert az alváz méretei adottak voltak és a löveg úgyszintén.
A Marder II. műszaki megoldásait felhasználva és annak lövegét átemelve próbálták megépíteni a magyar páncélvadász prototípusát.
Toldi páncélvadász
Mivel az ágyúnak hely kellett ezért a torony eltávolításra került és a helyén maradt toronyüreget lefedték. Első lépésként a test első részét a motortérrel egy magasságba kellett hozni. Ez egy 120 mm-es emelést eredményezett, de ezt majd a leendő oldalfalaknál is el kellett végezni. Ha nem csinálják meg ezt az emelést, akkor a lefedett toronyüreg és a motor tértető közötti szintkülönbség miatt a lövegcsövet nem lehetett volna kellő mértékben megemelni. Viszont szükség volt egy további 130 mm-es emelésre is, mert a lövegpajzs legalja és a test fedőlemeze között hézag maradt ezért ezt is el kellett fedni. Az oldallemezeket szintén megemelték további 130 mm-rel. Az emelésekkel viszont a vezetőnek a búvó nyílása lett kisebb. A szükséges emelések után már el lehetett helyezni a löveget. A löveg bölcsője (a cső körül található, amiben a löveg hátrasiklik lövés közben, a két oldalán van a két csőcsap, melyek forgatásával a cső emelkedése és a magassági irányszög beállítható) a lefedett toronyüreg középpontjától 50 mm-re hátrafelé került. A tetőlemezen a kezelőszemélyzet mozgásának megkönnyítése érdekében közlekedő folyosót vágtak.
A páncélteknőt a löveg stabilitásának megőrzése végett megerősítették. A lövegpajzs védelmét szemből és oldalról páncéllemezekkel egészítették ki a kezelők biztonsága érdekében. A kiegészítések méretét és formáját az ágyú lövegpajzsa nagymértékben befolyásolta. Ezért a kiegészítések mindkét oldalon, szemből egy darabból, míg oldalról két darabból állt. Az oldalsó két darab függőlegesen van beépítve alul a tetőlemezhez illesztve felül összekötő fémelemmel összekapcsolva és szegeccsel rögzítve. A szemben lévő pedig 70 fokos szögben megdöntve, egyik végével a lövegpajzshoz rögzítve, míg a másik végével az oldalsóhoz hegesztve. A lövegpajzs mögött található egy második belső reteszelő lemez, ami azért kell, mert ha elfordítják az ágyút valamely irányba, akkor a lövegpajzs záró lemezének az éle a frontlemez éle mögé került és így egy rés maradt a két rész között. Ezen a résen át a könnyű gyalogsági fegyverek tüze és a repeszek átjuthatnak. A második belső reteszelő lemez viszont felfogja ezt a nem kívánatos áldást (a Marder II.-nél viszont három belső reteszelő lemez is van).
 A lőszereket melyből 21 darab állt rendelkezésre a Marder II.-vel megegyező módon itt sem a küzdőtérben tárolták (erre nem is lett volna mód a hely szűkössége végett) hanem a páncéltesten egészen hátul a motortér feletti ládában. A láda vízszintesen helyezkedett el, de fel lehetett billenteni majdnem 90 fokos helyzetbe. Erre azért volt szükség, mert láda a motortér tetőn volt elhelyezve. Viszont ha a motort javítani szerették volna ahhoz a motortér tetőn át vezetett az út. Ezért a ládát az elején, a motortér tetőn két darab távtartóval, és hátul a motortér tető mögött szintén két távtartóval rögzítették. A láda a hátsó két távtartóhoz fixen volt rögzítve, míg az elsőkhöz nem. Így lehetett hátra billenteni a ládát, ami amúgy sem lehetett könnyű, mert vasból készült és üreges bélés volt benne a lőszereknek. A láda méretei alapvetően a német gyártású 75 mm-es páncéltörő lőszer tárolására volt alkalmas, de az ugyanilyen űrméretű magyar páncéltörő gránátok is elfértek benne. Viszont a Marder II.-nek praktikusabb volt a láda elhelyezése, mert azt ott is védte egy páncéllemez a gyalogsági és könnyű fegyverek tüzétől. Mivel megszűnt a torony ezért az ágyút csak egy bizonyos szögig lehetett kitéríteni. Ez után már az egész járművet forgatni kellett, hogy célra lehessen vele állni. (Marder II. lövegének kitéríthetőségi szöge balra és jobbra is 32 fok volt)
A torony megszűnésével az alapvető önvédelmi képesség is sokat romlott. Hogy ezen a hátrányon enyhítsenek valamicskét az oldalpáncél jobb oldalára egy géppuska állványt szereltek, amit, mint megoldást szintén a Marder II.-ről vettek át. Erre az állványra lehetett felszerelni a 8mm-es 34/40M típusú Gebauer géppuskát. A lövegcső megtámasztására és annak túlzott lengésének megakadályozására egy csőtámaszt szereltek a lövegcső kb. kétharmadához. Ez a csőtámasz valójában egy két részből álló fémgyűrű volt, amit csavarkötéssel rögzítettek egymáshoz. A csőtámasz talprésze a páncéltest elejéhez volt rögzítve. Erre a talprészre, ha nem volt szükség, akkor felfektethető volt a páncéltestre és így nem zavarta a vezető látóterét.
Toldi páncélvadász
Sok olyan fénykép és rajz van ahol a járműveken egy fehér kereszt látható egy fekete négyzetben. Ennek a hadijelnek a története 1942-ig nyúlik vissza. Történt ugyanis hogy 1942. november 16.-án kiadtak egy parancsot, aminek értelmében az eddig érvényben lévő gépjárműveken található hadijeleket megszüntették, és egy új egységes hadijel került bevezetésre. Ezt a hadijelet korábban már a légierő is alkalmazta, és meg is tartotta a háború végéig. A kiadott parancs rendelkezett arról, hogy hova kell felfesteni, és milyen méretekben. Az utasítás szerint a hadijelet a harcjármű elejére, hátuljára, a két oldalára és motortér tetőre kellett felfesteni. Három méretet határoztak meg járműtípustól függően. A gyakorlatban viszont a harcjárművek két oldalára és a motortér tetőre került fel a hadijel. Bizonyos esetekben csak a fehér kereszt került fel a fekete négyzet nélkül.
1943-tól gyakran előfordult, hogy a hadijel felfestése is elmaradt azoknál az eszközöknél, amit a németek adtak át. Ezekben az esetekben leginkább az idő és a nyersanyaghiány lehetett a legfőbb ok. Ezeknél megtartották az eredeti német balkánkeresztet.
Ha összevetjük a Marder II. és a Toldi Páncélvadász adatait azt láthatjuk, hogy közel azonosak az értékek némely esetben a Toldi még jobbnak is mutatkozott, mint a mintául felhasznált típus. Mivel a fejlesztésre nem volt sok idő ezért még tudtak volna mit javítani és módosítani rajta. Sajnos sorozatgyártásra nem került, a prototípuson kívül több példány nem készült belőle.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
.
A lőszereket melyből 21 darab állt rendelkezésre a Marder II.-vel megegyező módon itt sem a küzdőtérben tárolták (erre nem is lett volna mód a hely szűkössége végett) hanem a páncéltesten egészen hátul a motortér feletti ládában. A láda vízszintesen helyezkedett el, de fel lehetett billenteni majdnem 90 fokos helyzetbe. Erre azért volt szükség, mert láda a motortér tetőn volt elhelyezve. Viszont ha a motort javítani szerették volna ahhoz a motortér tetőn át vezetett az út. Ezért a ládát az elején, a motortér tetőn két darab távtartóval, és hátul a motortér tető mögött szintén két távtartóval rögzítették. A láda a hátsó két távtartóhoz fixen volt rögzítve, míg az elsőkhöz nem. Így lehetett hátra billenteni a ládát, ami amúgy sem lehetett könnyű, mert vasból készült és üreges bélés volt benne a lőszereknek. A láda méretei alapvetően a német gyártású 75 mm-es páncéltörő lőszer tárolására volt alkalmas, de az ugyanilyen űrméretű magyar páncéltörő gránátok is elfértek benne. Viszont a Marder II.-nek praktikusabb volt a láda elhelyezése, mert azt ott is védte egy páncéllemez a gyalogsági és könnyű fegyverek tüzétől. Mivel megszűnt a torony ezért az ágyút csak egy bizonyos szögig lehetett kitéríteni. Ez után már az egész járművet forgatni kellett, hogy célra lehessen vele állni. (Marder II. lövegének kitéríthetőségi szöge balra és jobbra is 32 fok volt) 
Súgó
Frissítés
