A 41M Turán II. harckocsi

Amikor beindult a Turán I.-es harckocsik gyártása 1941 júliusában, a katonai vezetőknek már akkor jelezték, hogy a fegyverzet komoly erősítésre szorul. A németek ekkor már használták a Panzer IV.-nél a KwK 37-es 75 mm-es rövid csövű L/24-es löveget. A szovjet T-34-es pedig már 1941 februárjában megkapta az L/42-es csőhosszúságú F-34-es típusú 76,2 mm-es ágyút. A felhívást meghallotta a vezérkar is és elkezdtek keresni egy olyan megoldást, amivel orvosolni lehetne a fennálló problémát. Egy olyan 75 mm-es ágyút kértek a katonai vezetők, aminek az átütése 4-500 méterről 90 fokos becsapódás esetén eléri az 50 mm-t. Azt viszont kikötötték, hogy a páncéltest, a motor és a felfüggesztés nem módosulhat. Az idő szűkössége miatt a tornyon is csak minimális változtatást engedélyeztek. A kivitelezési munkálatokra 433.000 Pengőt kért és kapott a HTI. További fejlesztést is szerettek volna a fegyverzetben véghezvinni. Ez pedig a 12,7 mm-es géppuska a toronyba történő beépítése lett volna. De mivel a Danuvia gyár nem tudta elkészíteni a kért géppuskát a meghatározott időre, ezért maradtak az eredeti 8 mm-es Gebauer géppuskák. A 75 mm-es löveggel ellátott nehéz Turán prototípusát a HM (Honvédelmi Minisztérium) 1941 júliusában rendelte meg a HTI-től (Haditechnikai Intézet) a gyártás beindítását pedig 1942 decemberétől tervezte. A munkának 1942 januárjában meg is lett az eredménye, mert addigra elkészült az első torony a beépített löveggel. A nagyobb torony és löveg természetszerűen megnövelte a nehéz Turán harci tömegét 19200 kg-ra. A súlytöbblet miatt a fajlagos teljesítmény lecsökkent 13,5 Le/t-ra, a maximális sebesség 45 km/h-ra redukálódott. Ahogy elkészült az első kísérleti torony, máris elrendelték vele az ilyenkor kötelező vizsgálatok lefolytatását. A Turán I. alvázára az új torony felszerelése közben a 75 mm-es löveg bölcsője megrepedt (a cső körül található a bölcső, a cső ebben a bölcsőben siklik hátra illetve a fék és a helyretoló is a bölcső részét képezi. Az oldalirányzás és a magassági irányzás is a bölcsőn elhelyezett eszközök segítségével történik.) Az elrepedt bölcső miatt a lő próbákat nem hajtották végre, viszont a torony és menetdinamikai teszteket elvégezték a H-801-es vas mintakocsival. Ezen teszteket egy csapatpróbával is összekötötték, és így 1942. január 12-22 között feszegették az első nehéz Turán határait. A meghibásodott löveg a sorozatgyártás beindítását is késleltette.

A bölcső helyreállításához 3 hónapra volt szükség, és a további előkészültek miatt csak 1942. május 6.-án Hajmáskéren tudták megtartani a lő próbákat. A lő próbákon megjelent és végig figyelemmel kísérte nemes hihalmi Harmos Zoltán tábornok is, aki két alapműnek tartott könyvet írt a háborúban. Az egyik a Tüzérlövéstan a másik a Gyakorlati Ballisztika. A tesztek rámutattak, hogy a toronyforgatás vízszintes helyzetben kifogástalan, bizonyos fokú dőlés esetén egy segédforgató berendezéssel is elvégezhető kielégítő eredménnyel. A menetteljesítményeket is jónak minősítették. A lőgyakorlaton a 75 mm-es löveggel 10 lövést, és a géppuskával 200 lövést adtak le sikeresen. A személyzetet káros hatás a próbalövészet alatt nem érte. A sikeres próbalövészet után a harckocsit 41M Turán néven rendszeresítették, de a Turán 75 (rövid) nevet is használták. Az eredmények tudatában a HM le is adta a megrendelését a Turán 75-ös típusra: 222 darab (olvastam 254 darabot is) Turán 75-össel szerették volna feltölteni a páncélos alakulatokat, és ezt a mennyiséget 1944 év feléig (láttam már év végi határidőt is) kellett leszállítani. Nagyon érdekes, hogy négy magyar nyelvű szakirodalmat olvastam el a Turán II.-ről, de mind a négy különböző adatokat adott meg az eredetileg rendelt mennyiségről, és a Huba III. hadrend páncélosairól. Viszont a teljes Turán-program számadataiban két kiadvány esetében egyezést találtam. Ezek szerint az első rendelés 230 darab Turán 40-es legyártását irányozta elő, amit a gyárak 1943 szeptemberére teljesítettek. De ez a teljesítés az eredetileg kitűzött határidő után egy évvel ment végbe. A Huba III. hadrend keretén belül 320 darab (309 darabos számmal is találkoztam) harckocsit rendelt a HM. Ebből a 320 darabból 55 darab még a Turán 40-es típus volt, míg a Turán 75-ből 222 darabot terveztek rendszeresíteni. A Huba III. hadrendnél a Turánoknál ismerjük a gyárankénti elosztást is:

A fennmaradó darabszám elvileg a Nimród második rendelése lenne 89 darabbal, de így a 320 darabos keretszám nem fog stimmelni. Azt már meg sem említem, hogy ismerjük a Turán 75-ösre kiadott rendszámokat, és a 281 darabos számmal már teljes a káosz. Nem ismerjük a Weiss Manfrédnál keletkezett 13 darabnak, és a Magyar Waggonnál kiadott további 46 darab rendszámnak a körülményeit.

Továbbá abban sem teljes az egyetértés, hogy történt-e átalakítás Turán 40-ről Turán 75-re. Mert azt írja az egyik kiadvány, hogy arra már nem jutott idő és lehetőség a bombázások végett. Viszont a másik szakkönyv szerint a Magyar Waggonnak sikerült 6 darabot átépítenie Turán 40-ről, Turán 75-re. Ezen felül még az átalakított harckocsik eredeti rendszámaiból 5-öt is megemlíti: 1H 001; 1H 003 1H 006; 1H 082; 1H 084. Szeretném fokozni a követhetetlenséget azzal, hogy egy táblázatban vázolnám a különböző Huba hadrendek keretén belül elkészült járműveket:

A Turán 75 rövidnél sajnos nincs egyetértés a véglegesen legyártott darabszámmal kapcsolatban, ezért zárójelben a "lehetséges" darabszámot jelöltem. A Zrinyi II.-nél volt 6 darab félkész rohamlöveg, ahol nem derült ki, hogy befejezték-e vagy sem.

Egy magyar szakirodalom a Huba III. hadrend keretén belül legyártott 55 darab Turán 40-es harckocsinál csak 49-et említ. A gyártás előkészítési és egyéb szervezési munkák miatt csak 1943 elején (néhol 1942 őszét írnak) indult meg a Turán 75-ös sorozatgyártása. Az első három Turán 75-ös 1943. május 13-15 között került átadásra. Az átadott példányokról a fegyverzet és az optikai eszközök hiányoztak. A 75 mm-es lőszerek sem álltak még rendelkezésre ebben az időben. Ezek hiányában a HTI csak 1943 augusztusában tudta elvégezni a végső átadás előtti teszteket. A csapatokhoz így 1943. szeptember-október hónapban érkeztek meg az első Turán 75-ös teljesen felszerelt példányai. Bár, itt van egy kis ellentmondás, mert más magyar nyelvű szakirodalom augusztus végére teszi az első példányok csapatokhoz való kikerülését. A kezdeti lassúságot követően a Turán 75-ök gyártása a lehetőségekhez képest felgyorsult. 1943. augusztus végén már 28 darab Turán 75 várta, hogy kikerüljön a csapatokhoz, és novemberre ez a szám 75 darabra növekedett. Találtam egy olyan említést, mely szerint a legyártandó 222 darab Turán 75-ös harckocsiból kb.: 150 darab került volna közvetlenül a csapatokhoz, míg a maradék kb.: 72 darab pedig a pótalakulatokhoz és a kiképző iskolákhoz került volna. A Turán 75-ös harckocsik gyártása sok pénzbe került, és az infláció növekedésével az árak 1943-ra megint változtak. A HM nem volt hajlandó változtatni a bevett gyakorlatán, ha a pénz kifizetéséről volt szó. Előlegként kifizette a teljes összeg 20%-át, és a szállításoknál további 20%-ot fizettek ki. További 30%-ot a szállításoktól függetlenül is hajlandó volt kifizetni, de az utolsó 30%-ot csak akkor, ha a rendelés összes példánya leszállításra került. Pedig a gyárak a kifizetést másképp képzelték el. A Turán 40-nél a javasolt ár 20%-át havonta egyenlően elosztva 1941 decemberéig, 1942-ben a szállításoktól függetlenül további 35%-ot, a fennmaradó 45%-ot darabonként a szállításoknál kérték kifizetni.

Azt tudni kell, hogy a HM kétféle árral dolgozott. Az első a gyárak által javasolt vételár, míg a másik, amit a HM is elismert. A két ár között általában 20%-os különbség volt, amit aztán a gyárak az infláció miatti árnövekedéssel magyarázva felár címen követeltek. A Turán 40-nél 245.000 Pengő volt a HM által elismert ár, és 290.000 Pengő volt a gyárak árjavaslata. A Turán 75-nél már 280.000 Pengő volt a HM által elismert összeg, de a gyárak 325.000 Pengőt szerettek volna kapni darabonként. A felár a háború elhúzódásával és az infláció növekedésével arányosan nőtt. Az előbb említett 20%-os felár 1942-ig működött, viszont 1943-ra ez már 30%-ra, és végül 1944-re 40%-ra növekedett. 1944. októberig tartott a Turán 75-ös gyártása, és a legvégén már 80%-ra emelkedett a felár összege, amit a HM is elismert. A Turán 75-ös gyártása a német megszállásig (1944.március 19.) aránylag zavartalanul folyt. Az első komolyabb zavart az 1944. április 3.-i nappali bombázás jelentette. Ekkor nagy erejű bombatámadás érte a csepeli Weiss Manfréd Repülőgép és Motorgyár Rt-t, és a Weiss Manfréd Acél és Fémművek Rt-t. A támadás eredményeképp 8 napig állt a termelés. Szerencsére csak 4 ember szenvedett súlyos sebesülést, halottak ekkor még nem voltak. Ezt a két gyárat még legalább 4 alkalommal bombázták, június 14.-én, június 26.-án, július 2.-án és 27.-én. Az bombázások összesített kára rendkívül jelentős volt. Az épületekben 12,5 millió Pengő, a szerszámgépekben 17,75 millió Pengő, a kész és félkész termékekben illetve a nyersanyagokban keletkezett kár 21,8 millió Pengőt tett ki. Ez az öt bombatámadás olyan károkat okozott a gyárakban, hogy a Turán 75-ök gyártását abba kellett hagyni. A Magyar Waggon és Gépgyár győri üzemét 1944. április 13.-án 11 óra 50 perckor érte az első és igen komoly légitámadás. A gyár összes részegysége találatot kapott, de a gyár melletti lakóépületek és a Darányi-rakpart is kapott a bombákból. A bombázás megrongálta a gyár épületeinek 65%-át, és a szerszámgépek 70%-át. A nyersanyagokban, a raktárkészletben, a félkész és kész termékekben is jelentős károk jelentkeztek.  Az okozott károk hozzávetőlegesen 33 millió Pengőt tettek ki. 

Ezen kívül még legalább 5 alkalommal bombázták (július 2.-án, augusztus 9.-én, szeptember 20.-án, október 7.-én, október 21.-én) az MWG területét Győrben és minden alkalommal sikerült okozni valamilyen anyagi kárt a még megmaradt épületekben, gépekben és kész vagy félkész termékekben. Ennek ellenére, ha csökkentett ütemben, de folytatódott a Turán 75-ös harckocsik gyártása. A gyártás 1944. október közepén szűnt meg véglegesen. A harmadik nagy gyár a Ganz, 1944. június 27.-én elsöprő erejű bombázást kapott. A magyar harckocsigyártás egyik központja a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Vagon és Hajógyár kőbányai úti üzemére csak úgy záporoztak a bombák. Összesen 40 darab rombolóbomba robbant a gyár komplexum területén. Ennek hatására életét vesztette 3 fő, és megsebesült 32 fő. Az épületekből 13 darab teljesen le lett rombolva, és megrongáltak 12 üzemi épületet, amiből több műhelyként funkcionált, továbbá 61 darab Turán harckocsi motor is kárba veszett. A kár végső értéke elérte a 17 millió Pengőt, és több hónapra a töredékére esett vissza a termelés. De ennek ellenére csak 1944. október végén állt le a termelés végérvényesen. A Turán 75-ös gyártási darabszáma körül is vannak nyitott kérdések. Itt 2 táborra lehet osztani a szakirodalmak táborát. Az első táborba azokat lehet tenni, akik a 145 legyártott darabot tekintik a végleges mennyiségnek. A másik táborba azokat sorolnám, akik a 180-185 közötti darabszámot veszik a ténylegesen elkészült mennyiségnek. A legyártott mennyiség 1944 májusáig havi lebontásban követhető, onnantól kezdve már nincs adat erre vonatkozóan. A cikk zárásaként jöjjön a Turán 75-ös gyártásának havi lebntása:

A táblázat szerint 1944 májusáig 148 darab Turán 75-öst gyártottak (a 145 darab majdnem jó) le. Viszont a gyártás, ha csökkentett mértékben, de 1944. október végéig nagyjából folyamatos volt. Mivel adat erről az időszakról nem nagyon maradt fent, ezért nem tudjuk, hogy mennyi készülhetett a teljes leállásig. Arról, hogy a maradék 32-37 darab milyen havi elosztásban készült sajnos nem tudjuk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.