Künnyű harckocsik : A II. Világháborúban rendszeresített magyar páncélosok: Toldi III |
A II. Világháborúban rendszeresített magyar páncélosok: Toldi III
Compibácsi - Normen 2013.11.12. 08:17
Az idő előrehaladtával a magyar katonai szakértők és tervezők több kísérletet is tettek a Toldi széria használhatóbb változatának előállítására. Végül elérkeztek a Toldi III típusjelzésű harcjárműhöz, ami nagyjából megközelítette az eredeti elképzeléseket és harctéri elvárásokat. A széria megmaradt a könnyű tankok mezsgyéjén, fegyverzetében nem sok változás történt, de a többi szegmensben sok részletben átalakításra került a Toldi IIA típushoz képest. A jármű kevés darabszámban készült el.
Az idő előrehaladtával a magyar katonai szakértők és tervezők több kísérletet is tettek a Toldi széria használhatóbb változatának előállítására. Végül elérkeztek a Toldi III típusjelzésű harcjárműhöz, ami nagyjából megközelítette az eredeti elképzeléseket és harctéri elvárásokat. A széria megmaradt a könnyű tankok mezsgyéjén, fegyverzetében nem sok változás történt, de a többi szegmensben sok részletben átalakításra került a Toldi IIA típushoz képest. A jármű kevés darabszámban készült el.
A Toldi III (C-40)
A Toldi IIA már kezdte megközelíteni azokat a kívánalmakat, amiket a hadvezetés szertett volna eredetileg is elérni. Az újabb harctéri tapasztalatok megint megmutatták, hogy még mindig van mit javítani a Toldikon. A gyártási számot drasztikusan lecsökkentették és csak 70 darabot terveztek belőle elkészíteni. A HTI (Haditechnikai Intézet) és a Ganz közösen munkához látott, hogy a szükséges módosításokat megvitassák és megtervezzék a változtatásokat. Ezek a munkálatok még 1942-ben elkezdődtek. Elsőnek egy új tornyot szerkesztettek, hogy nagyobb szögtartományban tudjanak tüzelni. Az új toronynál hátul nem toldalékot alkalmaztak, mint a Toldi IIA-nál hanem hátrafelé meghosszabbították és megszélesítették a tornyot 30 cm-rel. A torony átalakításával több célt is elértek. Az egyik, hogy eddig -5 és +25 fok között lehetett függőlegesen mozgatni a lövegcsövet. A változtatással ez az érték -10 és +25 fok lett. A másik, hogy a lőszermennyiséget növelni lehetett. Eddig 55 darab lőszer fért be de így már 87 darabot lehetett elhelyezni.
A páncélzatot több ponton is megerősítették. Ilyen a páncéltest farlemeze amit 10 mm-re vastagítottak. De egyesek szerint a oldallemez is kapott további 7 mm vastagítást. A tornyon is erősítettek a tetőpáncélt 10 mm-re. Ezek a plusz milliméterek további plusz kilókat is jelentettek. A Toldi I.-hez képest a Toldi III. már 950 kg-mal lett nehezebb,de a Toldi IIA-hoz képest csak 100 kg-mal súlyosabb. A jelentős súlygyarapodás miatt tovább kellett erősíteni a torziós rugókat. A motort most már nem a Büssing-NAG szállította, hanem a Ganz saját gyártása. A motor paraméterei viszont nem változtak. A Toldi III. elkészítéséhez a H-452-t és a H-483-mat használták fel. A váltó nem változott, ugyanúgy 5 előre és 1 hátrameneti fokozat volt kapcsolható. A sarkon fordulásra képes kormányművet szintén beépítették a Toldi III-ba. A helybenfordulási sugár 2 méter lett.
A Toldi III szélesebb lett elődjénél 40 mm-rel. A magasság is változott 50 mm-rel lett magasabb a torony. A kötényezésre itt is tettek kísérleteket ami abból állt, hogy 5 darab 600x800 mm méretű és 5 mm vastagságú páncéllemezt 70 mm távolságra szerelték fel a harckocsi oldalára. A kísérletek bebizonyították hogy még így is 750 méteren belül kilőhető a Toldi III. A teszteket 1943. január 25. és 29. között végezték el. Különösebb probléma nem merült fel az apróbb hibákat pedig utólag kijavították.
A löveg a Toldi IIA-hoz képest nem változott most is a 42 M 40 mm-es harckocsi ágyú maradt a főfegyverzet. Az ágyúról azt kell tudni, hogy folyadékfékezésű, rugós helyretolóval és vízszintes ékzárral készült. Páncélátütési értékei így alakulnak: - 100 méteren: 46 mm; 300 méteren: 42 mm; 600 méteren: 36 mm; 1000 méteren: 30 mm;
A löveg használata nem ment egyszerűen. A löveg mögött volt egy hüvelyfogózsák. A zsákot egy kerethez rögzítették. Ha be szerették volna tölteni a löveget ahhoz a lövedéket át kellett emelni a keret és a zsák felett és csak utána lehetett a töltényűrbe tenni. Ezután jobb kézzel volt kívánatos belökni a lövedéket. Azért jobb kézzel, mert az ékzár balra nyílt ki. A hüvelyt lövés után az ágyú nem vetette ki. Az ékzár kinyitása után csak 5 cm-re jött ki a kilőtt lövedék hüvelye a töltényűrből.
A géppuskához többféle tár is volt. Az egyik a 800 lőszeres, de a töltények a kevés hely miatt nehezen voltak vezethetőek a géppuskához. Ebben az esetben a parancsnok segítsége is kellett. Pedig ezt a megoldást a szakemberek nagyon jónak találták. Miután a 800 töltényes tár kiürült a már menet közben is cserélhető 300 töltényesre tértek át. A torony könnyen, de nagyon lassan forgott. Ennek az oka a toronyforgató kerék elhelyezkedéséből fakad. Ugyanis az irányzógép alján található ez a kerék. Az üzemanyagszinten sem változtattak maradt a 253 liter 3 tartályban elosztva. A rádión sem változtattak itt is az R-5/a típust használták.
Minden módosítással 1943. március 1.-jére végeztek és 1943 júniusában megtartották a végső csapatpróbát. Az egyre növekvő légi tevékenység miatt 1943 októberében felmerült a gondolat hogy a torony tetejére egy állványra felszerelhetővé kell tenni a harckocsi géppuskáját. Ezt az ötletet a hosszú tűzkészültségi idő és egy új 100 lőszeres tár rendszeresítésével járó problémák miatt elvetették. A hosszú tűzkészültségi idő abból fakadt, hogy a löveg melletti géppuskát ki kellett szerelni és feladni a torony tetejénél található állványhoz. Ott szintén rögzíteni kellett és akkor még a 100 lőszeres tárat is bele tenni. Ehhez kb. 15 perc kellett volna.
A legelterjedtebb hadijel, amit a Toldikon látni lehet azt a HTI és a Gyorshadtest Parancsnokság közösen alkotta meg. A hadijel létrehozását az1941-es délvidéki hadműveletek tették szükségessé és egyben elengedhetetlenné. Ez egy nyolcszögletű hadijel, aminek közepén egy zöld kereszt van, fehér szegéllyel ellátva. A hadijel keresztátmérője 50 cm, a zöld színű szárak vastagsága 8 cm, a fehér szögsáv ami a zöld keresztet szegélyezi az 5 cm volt. Azok a területek, amik a kereszt szárai között vannak oda piros háromszögeket festettek. Volt még egy 35 cm-es átmérőjű változat is ebből.
Hossz.: 4750 mm; Szél.: 2140 mm; Mag.: 2070 mm; Hasmagasság: 350 mm; Nyomtáv: 2066 mm; Fajlagos talajnyomás: 0,62 kp/cm2; Motor: Ganz VIII.VGT.107; Teljesítménye: 160 Le; FuratxLöket: 107x110;Hengerűrtartalom: 7910 cm3; Fajlagos teljesítmény: 16,4 Le/t; Max. seb.:45km/h; Váltó fokozatok száma: 5+1; Üzemanyag mennyiség: 253 liter; Lépcsőmászó képesség: 0,60 m; Árokáthidaló képesség: 1,75 m; Lejtőmászó képesség: 40 fok; Lőszer kiszabat: 87 db 40 mm-es gránát (36M páncéltörő és 39M repesz-romboló) és 3200 db 8 mm-es (1 db 800 db-os, 8 db 300 db-os); Tűzgyorsaság: 15 lövés/perc; Rádió: R-5/a adó-vevő; Személyzet: 3 fő; Harci tömeg: 9800 kg;
Végezetül szokásunkhoz híven egy összehasonlító táblázat, a kornak és technikai paramétereknek, harci alkalmazásnak megfelelő német harcjárművel:
|