Az LK-II könnyű harckocsi

Az LK-II harckocsi elődje az LK-I volt. Ennek a fejlesztési munkálatai  Joseph Vollmer  vezetésével folytak. Az új harckocsi típus fejlesztését az indokolta hogy  nem volt egy könnyű és mozgékony harckocsi a császári német hadseregnek.  Az LK-I (Leichter Kampfwagen - könnyű harckocsi) az angol Whippet figyelembevételével lett kifejlesztve. A két típus között sok a hasonlóság. Ilyenek a test kialakítása a torony elrendezése,a motor és a váltó elhelyezése, illetve a lánctalp is. 1917 közepére a prototípus elkészült. Egy kisebb tesztsorozat után elrendelték a sorozatgyártását de ez már nem valósult meg pedig 800 db legyártását tervezték.

A fegyverzetét egy darab 7,92 mm-es géppuska vagy egy 57mm-es ágyú alkotta.  A torony merev kialakítású oldalirányba nem  forgatható. Az előrehaladásról egy 60 Le-s motor gondoskodott mellyel 15 km/h elérésére volt képes. Mozgékonysága kimagasló volt a kor harckocsijai között. 

Mivel a német hadvezetés felismerte a harckocsik fontosságát és lett volna még mit javítani ezen a típuson ezért a továbbfejlesztés mellett döntöttek. Így jött létre az LK-II harckocsi. A harckocsinak traktorszerű felépítése van amit a szabadonfutó lánctalpak fognak közre. Az LK-I-hez képest változtattak a futóművön, áttervezték az elejét, finomítottak a páncélzaton. Az LK-II első példánya 1918. június 13.-ra készült el. Eredetileg 580db-ot rendeltek belőle de a háború vége miatt és a túlterhelt német ipari kapacitás miatt nem került sor a gyártására. 1db ágyús  prototípus biztos hogy készült sorsa nem ismert. 

A géppuskás változatról létéről nincs megbízható információ. A tornyot áttervezték és megoldották a forgatását is (a francia FT-17-nek volt először forgótornya). A motor mindkét típusban megegyezett ami egy Daimler-Benz 4 hengeres 4 ütemű benzinmotor volt. A motor a harckocsi orr részében található. Teljesítménye 55-65 lóerő között volt.  A páncéltest  kazamata" kialakítású volt a 3 fős személyzet a hátsó harmadban lett elhelyezve. A páncélzat vastagsága szemből 14 mm,oldalt 8 mm vastag volt. A felfüggesztés rugózatlan kialakítású. A fegyverzet az ágyús változatnál egy 37 mm-es Krupp ágyú vagy 57mm-es zsákmányolt orosz Sokol ágyú. Egy géppuska is tartozott a fegyverzethez de ez nem fix beépítésű volt hanem a jármű bármely oldalára vagy a toronyba is elhelyezhető volt. A két géppuskás változatnál 2 db MG 08-as típusút használtak. A sebessége 15-16 km/h volt hatótávolsága pedig 65-75 km között változott. 

A háború után nem sokkal a svéd kormány megvette a terveket 100.000 svéd koronáért és a félkész harckocsikat aminek száma 6-10 db között változik utána már ők maguk szerelték össze. Joseph Vollmer pedig a svéd Landsverk üzem mérnöke lett. A svédek rendszeresítették a harckocsit Stridsvagn m/21 néven.

Számos fejlesztést és módosítást hajtottak végre rajta mint például másik motor, fényszórók felszerelése, módosított kipufogó, tároló rekeszek kialakítása, és tűzoltó készülék.  

A fegyverzet terén annyi változás történt hogy a svédek nem az ágyús hanem a géppuskás változatot favorizálták. Ezért ők 2db 6,5 mm-es m/14 típusú hazai gyártású géppuskákat szereltek be. 1929-ben Scania-Vabis motort szereltek bele és 37 mm-es ágyút  kapott néhány darab.  Ennek a típusjele Stridsvagn m/21–29 lett. Az egyiket maga Heinz Guderian is vezette 1929-es svéd látogatása alkalmával. 

Hazánkba 1920 tavaszán először 2 db érkezett kipróbálásra majd utána további 12 db. Ezek a legnagyobb titokban uszályon gabona alá rejtve érkeztek meg szétszedett állapotban  fegyverzet nélkül. A papírjai szerint mezőgazdasági vontatóként. Az Antant Ellenőrző Bizottsága 1927-es távozásáig az összes harcjárművet különböző rejtekhelyeken tárolták. A bizottság távozása után 1928-ban a szétszerelt alkatrészekből végül 6 db-ot működőképes  állapotba hoztak.  Ezt a 6 db-ot 1930-ban szintén a RUISK (Rendőr-újonciskola) kapta meg oktató-gyakorló célra.

A 6 tankból 5 gyakorló és 1 oktató példány volt. Itt alakult meg 1930-ban Bernola Károly vezetésével a harckocsi alosztály.  Mivel nem volt fegyverzete ezért ideiglenes jelleggel 1 db 7/12M Schwarzlose géppuskával szerelték fel őket.

A nyilvántartási számok ezek voltak: V-12; V-14; V-11; V-7; V-6; V-3; A fellelhető adatok szerint a 6-ból 2-be az eredeti Benz motor volt a többibe NAG típus került. Mivel az 1930-as évek elejére a típus elavulttá vált ezért a Fiat B 3000 harckocsik megérkezése után 1931-től fokozatosan kivonták őket  a szolgálatból. 

1933-ra az összes LK-II eltűnt a RUISK állományából és ócskavas telepre kerültek. 1933 után lőkisérleteknél céltárgyként használták őket. 1939-ben Örkénytáborban egy fészerben elrejtve még találtak egy összeszerelt állapotban lévő  LK-II-t de mivel már rég nem volt  nyilvántartva a harckocsi ezért ezt is szétbontották és eladták ócskavasáron. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.